Dominálás

Minap éppen hasonszőrű kollégával beszélgettünk kicsit az úgymond “nice guy” és “friend zone” jelenségekről, és érdekes következtetésre jutottunk. Gondolom lesznek olyanok, akiknek innen-onnan, netről vagy más helyről ismerős lesz ez a két fogalom, annak ellenére is, hogy angolul vannak. Hivatalos magyar kifejezés nem is nagyon van rájuk, mert nem nagyon beszélgetünk ezekről, de a jelenség érzékelhető mindenhol, ahol emberek élnek egymás mellett. Igazából nem is ez a lényeg, hanem amit ezekből kikövetkeztettünk. Hogy mégis mit? Olvassatok tovább, érdekes lesz.

Szép? Talán. Gondold újra.

Ki miért szép? Kezdhetném azzal, hogy a szépség relatív fogalom, vagy hogy ízlések és pofonok, vagy hogy a belső a lényeg, de akkor pár mondatos lenne csak ez a bejegyzés. Tegyük fel, hogy van abszolút szépség. Mint egy skálán, negatívtól pozitív értékekig. Manapság úgyis ez az elfogadott nézet, hála a modelleknek, a médiának, a marketingnek, meg ki tudja még milyen szociálpszichológiai hatásoknak. Nem mintha ezt helyeselném, de most tegyük fel, hogy így van. De még ha így is van, szerintem mindenképpen kétféle szépség van. Az egyszerűség kedvéért, meg hogy megkönnyítsem a dolgom, és kivédjem a furcsálló gondolatokat, a továbbiakban a szépséget, mint női tulajdonságot jellemzem, a férfiakra-fiúkra vonatkoztatva majd megírja, aki akarja.

Nincs karikás ostorom… Sajnos.

Nincs karikás ostorom, nem vagyok betyár, és nem hordok bő gatyát. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, s rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, MDF-privatizáció, Bokros-csomag, öszödi beszéd, Sárazsadány, Kaja Imbrahim. A hírnevem megelőz, ha külföldre megyek, s szinte már örülök, ha a turisták összekeverik Bukarestet Budapesttel. Megvetéssel gondolok a Mónika Show-ra, a korrupt politikusokra, a sokat kereső és keveset dolgozó hivatalnoki rétegre, a mérhetetlenül nagy bürokráciára és városom egész képviselő-testületére. Nem szeretem a parlamenti közvetítést, a sárga Combinót, a négyes metrót, a szegfűt és az ibolyát, és már a narancsot sem. Itt élek Európa szívében, mégis azt mondják, el lehet innen menni. Bürokráciában mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk vannak Európa legnagyobb adóterhei. MAGYARORSZÁG, én most lelépek!

…kiragadva, a kockaságról

A következő kommentrészlet szintén ugyanonnan, Sjonna “Retard no Jutsu” írása alól származik, az előzővel együtt írtam. Így a címzett ennél is Sjonna volt, de ettől függetlenül mindenkinek szól. :3

Kedves Internetezők! Ti mindannyian buzik vagytok.

Kedves Internetezők! Már szükségét éreztem, hogy tájékoztassalak titeket, miszerint ti internetezők édesanyám meglátása szerint Buzik vagytok. Buzik, esetleg talán középkorú, perverz, pedofil pasik. Sőt ti egyenesen Rossz Emberek vagytok, akik csak rosszat akarnak nekem.

“Kapcsolatok” / “Selejtek”

Ez a blog már régóta nem személyes jellegű, mert a saját dolgaimról már nem igazán írok, de úgy tűnik, néha ez is közbejöhet. Most úgy foglak kezelni téged, mint egy barátot. Igaz, amiket most meg fogok osztani a világgal, azt valószínűleg csak azok fogják kicsit is megérteni, akik ismernek. Rajtuk kívűl még Benyó lehet az esélyes. No mindegy is, el is kezdem. Egy kis szociológia, egy kis pszichológia, és egy pár véletlenszerű megnyilvánulás az internetes kapcsolatépítésről, tőlem, rólam, a világnak. És neked, aki most olvas.