Július 24, 24 óra, arra hogy bemutasd, neked mit jelent az élet. Nem kell más hozzá, mint egy kamera. Amit látsz, bekerülhet a dokumentumfilmbe, ami bemutatja a jövőnek, milyen volt egy földi nap, 2010 július 24-e több ezer ember szemében.

A továbbiakban itt van egy lista a gyakran feltett kérdésekkel:

Általános kérdések

Mi az Az élet egy napban?
Az élet egy napban egy történelmi jelentőségű globális kísérlet a világ első, felhasználók által készített videómontázsának létrehozására: egy dokumentumfilm, amelyet Ti vesztek fel egy adott napon. Július 24-én 24 órátok lesz arra, hogy életetek momentumait filmre vegyétek. A legjobb és legjellegzetesebb videóanyagokat egy kísérleti dokumentumfilmben olvasztjuk össze, amelynek producere Ridley Scott, rendezője pedig Kevin Macdonald.

Miért érdemes hozzájárulni ehhez a kísérlethez?
Az élet egy napban minden közreműködője része lesz a filmtörténelemnek, mivel részt vesz a valaha volt legnagyobb, sok forrásból származó filmnek az elkészítésében, amely egyben egy olyan időkapszula is, amelyből utódaink megtudhatják, milyen volt az élet 2010. július 24-én.

Kicsoda Kevin Macdonald?
Kevin Macdonald díjnyertes filmes, egyben Az élet egy napban rendezője. Első dokumentumfilmje, a ONE DAY IN SEPTEMBER Oscar-díjat kapott a Legjobb dokumentumfilm kategóriában 2000-ben. Második ilyen filmje, a ZUHANÁS A CSENDBE, amelyet a Telluride Filmfesztiválon mutattak be 2003-ban, a legtöbb bevételt hozó brit dokumentumfilm lett az Egyesült Királyság mozitörténetében. Első drámai rendezése, AZ UTOLSÓ SKÓT KIRÁLY, amelyben Forest Whitaker szerepel, és amelyet szintén Telluride-ban mutattak be, megnyerte a BAFTA legjobb brit filmnek és legjobb adaptált forgatókönyvnek járó díját; Whitaker is kapott egy Oscar- és egy BAFTA-díjat a filmben nyújtott alakításáért. Kevin jelenleg következő filmjén (EAGLE OF THE NINTH) dolgozik, a főszerepben Channing Tatummal, Jamie Bell-lel és Mark Stronggal. A filmezés mellett Kevin újságírással is foglalkozik; publikációi számos kiadványban megjelennek, köztük a Guardianben, az Observerben és a Telegraph-ban.

Kicsoda Ridley Scott?
Ridley Scott ismert filmrendező és -producer, aki kiemelkedő karrierje során három jelölést kapott a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjra, legutóbb a 2002-es A SÓLYOM VÉGVESZÉLYBEN című filmjéért. A másik két jelölést a GLADIÁTOR, amely nyert Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjat is, valamint a THELMA ÉS LOUISE kapta, mely utóbbi elhozta Scott számára az első Oscar-jelölést a legjobb rendező kategóriában, 1991-ben. További filmjei az AMERIKAI GENGSZTER, a HAZUGSÁGOK HÁLÓJA, a BOR, MÁMOR, PROVENCE, a korszakalkotó SZÁRNYAS FEJVADÁSZ és a klasszikus A NYOLCADIK UTAS: A HALÁL. Legutóbbi rendezése a ROBIN HOOD című szuperprodukció. Scott és testvére, Tony Scott az alapítói a Scott Free Productions nevű cégnek, amely mindenféle filmes és televíziós projekttel foglalkozik. 2003-ban Scott a Brit Birodalom Érdemrendjével együtt lovagi címet is kapott, elismerésként a művészetekhez való hozzájárulásáért.

Tehetek valamit, hogy mások is tudomást szerezzenek Az élet egy napban kezdeményezésről?
Természetesen! A következőket teheted:
● Iratkozz fel Az élet egy napban csatornára.
● Mesélj róla az ismerőseidnek és a családodnak.
● Készíts videókat arról, hogy mit gondolsz erről a július 24-i filmezésről, és tedd közzé őket YouTube-csatornádon
● Tartsatok egy “előfilmezést”, amikor összegyűltök barátaiddal, és együtt készítetek egy videót
● Regisztrálj az eseményre a YouTube Facebook-oldalán.
● Tégy közzé bejegyzéseket a kezdeményezésről Facebook- és Twitter-fiókodban.

Kérdések az alkalmasságról

Milyen idősnek kell lennem a részvételhez?
Legalább 13 évesnek kell lenned. Ha még nem érted el az országodban érvényes nagykorúsági korhatárt, és a videód átjut a válogatási folyamat első szakaszán, akkor küldünk neked egy nyomtatványt, amelyet szüleidnek vagy gyámodnak alá kell írnia, és amelyet vissza kell küldenetek nekünk, hogy a videód továbbjusson.

Kell rendelkeznem YouTube-fiókkal a részvételhez?
Igen, a videók feltöltéséhez rendelkezned kell egy YouTube-fiókkal. A fiók létrehozásával kapcsolatos információkért kattints ide. Ha csak a feltöltött videókat szeretnéd megnézni, ahhoz nem kell fiók.

Kik vehetnek részt Az élet egy napban eseményen?
Bárki nevezhet videót, aki elmúlt 13 éves, kivéve Irán, Szíria, Kuba, Szudán, Észak-Korea és Mianmar (Burma) lakosai és állampolgárai, és/vagy bármely olyan jogi vagy természetes személy, aki az Egyesült Államok kiviteli szabályai és korlátozásai alá esik.

Kérdések a nevezésről

Van valami szabály azzal kapcsolatban, hogy mit küldhetek be és mit nem?
Igen, videó(i)dat 2010. július 24-én helyi idő szerint 00:01 és 23:59 között kell rögzítened, és azoknak meg kell felelniük a YouTube általános szerződési feltételeinek és a közösségi irányelveknek, valamint a projekt általános szerződési feltételeinek és kreatív követelményeinek. Kérjük, ne felejtsd el, hogy a videó a saját munkád kell, hogy legyen és nem tartalmazhat olyan harmadik féltől származó tartalmat, amelynek használatára nem vagy jogosult. Minden mást illetően arra ösztönzünk, hogy úgy vedd filmre a világot, ahogyan Te látod.

Hogyan küldhetem be a videó(i)mat?
Kattints Az élet egy napban csatornán megjelenő “Küldés” lapra július 24. és július 31. között, és töltsd fel azokat a számítógépedről. A”Küldés” lap július 24-én fog megjelenni.

Feliratoznom kell a videót, ha nem angolul van?
Nem kell feliratozni a felvételt, de ha lehetséges, tüntesd fel a videó nyelvét, és az országot, ahol készült. Ha videód bekerül a filmbe, számtalan nyelven készül belőle felirat. Ha azért szeretnéd feliratozni, hogy minél többen megértsék a YouTube látogatói közül, akkor itt olvashatsz bővebben a YouTube feliratozási funkciójáról.

Egységes filmbe kell szerkesztenem, amit beküldök?
Nem. Kevin Macdonald nyersanyagokat vár (amit a filmiparban “muszternek” hívnak), amelyekből kész, egységes filmet készíthet, szóval az lenne az ideális, ha a legjobb anyagaidat úgy töltenéd fel, ahogyan felvetted azokat. Nyugodtan tölts fel több videót is, ha a nevezés egyértelműen különböző részekre tagolódik.

Dokumentarista hozzáállással kell csinálnom a videót? Lehet fikció is?
Az egyetlen kérésünk az, hogy dokumentáld a világod egy napon keresztül. Mi azt várjuk, hogy a legtöbb videó dokumentumfilm-jellegű lesz, de ha szerinted a Te világod jobban megérthető kitalált történetek vagy akár animáció révén, akkor ne fogd vissza magad.

Szükségem van engedélyre ahhoz, hogy más embereket szerepeltessek a videókon?
Igen, engedélyt kell kérned mindenkitől, aki szerepel a videódban. Ha a videód átjut a válogatási folyamat első szakaszán, akkor e-mailben űrlapokat küldünk Neked, amelyeket vissza kell küldened, miután aláírattad őket a videódban szereplő összes személlyel.

Használhatok zenét?
Arra kérünk, hogy ne használj zenét a videóban.

Beküldhetek több videót?
Igen, annyi videót küldhetsz be, amennyit csak akarsz, amennyiben 2010. július 24-én vetted fel azokat.

Mit érdemes tudnom a hangok rögzítéséről?
Fontos, hogy átgondold a videód hangfelvételét, mivel az gyakran befolyásolhatja az egész videó minőségét. A megfelelő hangfelvétel növeli annak esélyét, hogy videód bekerül a végső kiválasztottak közé. Annak például nagyon örülnénk, ha a hangminőség javítása érdekében a legtöbb kamerában megtalálható beépített mikrofonon kívül egy külső mikrofont is használnál.
A YouTube-on számos hasznos tanácsot találhatsz ezzel kapcsolatban (keress rá a “jobb hang a videóban” kifejezésre), vagy próbáld ki a következőket:

Ha nincs semmilyen kiegészítő eszközöd a hang rögzítéséhez, akkor kérjük, figyelj oda a következőkre:

1) A kamera beépített mikrofonjának nem biztos, hogy sikerül használható hangot rögzítenie, ha a hangforrás 1 méternél távolabb van tőle.
2) Figyelj a háttérzajokra — ha lehet, keress valami csendes helyet.
3) Ne érintsd meg a mikrofont, és gondold át a beszélőhöz viszonyított pozícióját.
4) Szabadtéri felvételnél ügyelj a szélre. A szél süvítése elnyomhat minden hangot, amit csak rögzíteni próbálsz.

Milyen formátumban érdemes feltöltenem a videómat a YouTube-ra?
A YouTube elfogadja a legtöbb digitális videóformátumot. Ugyanakkor, az optimális lejátszás érdekében javasoljuk, hogy az itt felsorolt tömörítéseket használd.

Feltölthetek felnőtt tartalmat?
Az élet egy napban kezdeményezésre beküldött minden videónak meg kell felelnie a YouTube közösségi irányelveinek.

Megengedett a “videóblogolás”? Beszélhetek a kamerának?
A videóblog mindenféleképpen jó, hiszen néha ez a legjobb módszer arra, hogy másokkal megoszd, hogyan is érzel. Azonban ha “megmutatod”, az általában érdekfeszítőbb, mint ha “elmondod”, ezért arra biztatunk, hogy a bejegyzéseid mellett aktív tartalom is legyen.

Hol láthatom mások nevezéseit Az élet egy napban válogatásra?
2010 augusztusától megnézheted a beküldött videókat Az élet egy napban csatornán.

Kérdések a filmről

Mindenki beküldött anyagait felhasználjátok a filmhez?
Nem. A végső film a legjellegzetesebb és legérdekfeszítőbb anyagokból lesz összevágva, amelyek a legtöbbet tesznek hozzá a filmen átívelő történethez.

Hogyan döntitek el, hogy mely videók kerülnek be a filmbe?
Miután beküldöd a videó(i)dat Az élet egy napban válogatásra, Kevin Macdonald és szerkesztőcsapata értékeli az anyagokat, és a kreatív követelmények alapján eldönti, melyik videók a legérdekfeszítőbbek.

Mi történik, ha a videómat kiválasztják?
Ha a videód átjut az első válogatási szakaszon, akkor Az élet egy napban csapata e-mailben fog jelentkezni. Ezután nyomtatványokat küldünk Neked, amelyet mindenkinek alá kell írnia, aki megjelenik a videódban, megerősítve, hogy engedélyt kaptál tőlük arra, hogy lefilmezd őket. Amennyiben kiskorú vagy, egy másik nyomtatványt is kapsz, amelyet szüleidnek vagy törvényes gyámodnak kell aláírnia. Meg fogunk kérni továbbá arra is, hogy az engedélyező űrlapok aláírásával tedd lehetővé videód felhasználását Az élet egy napban csapata által a filmben és az ahhoz kapcsolódó tevékenységekben. Ha nem küldöd vissza ezeket az aláírt nyomtatványokat Az élet egy napban csapatának, akkor videód nem fog bekerülni a filmbe.

Amikor visszaküldöd az aláírt papírokat, megkérünk arra is, hogy küldd el a nyers, tömörítetlen videóanyagot, hogy ha kiválasztjuk, akkor a lehető legjobb minőségben kerüljön be a végső filmbe.

A közreműködésed miatt “társrendezőként” feltüntetjük a neved a film végén megjelenő stáblistában. Ha szerencsés vagy, akkor a film premierjére is eljuthatsz a 2011-es Sundance Filmfesztiválon.

Kapok pénzt, ha a videóm bekerül a filmbe?
Nem, pénzbeli jutalom nem jár azért, ha közreműködő vagy, vagy ha kiválasztottak. A filmben viszont feltüntetjük a neved.

Ki lesz a videóm tulajdonosa, ha bekerül a filmbe?
A tulajdonjog a Tiéd marad, ám az Általános Szerződési Feltételek alapján hozzá kell járulnod ahhoz, hogy Az élet egy napban felhasználhassa a videót a filmhez, és hogy minden médiumban felhasználhassa, örökre. Ha feltöltesz egy videót, hozzájárulsz ahhoz is, hogy videóddal kapcsolatban bizonyos jogokat átadj a YouTube-nak, ahogy ez az általános szerződési feltételeinkben le van fektetve.

Mi történik, ha a videómat nem választják ki?
Minden beküldött videó felkerül Az élet egy napban galériába, amely az idei év során lesz majd elérhető Az élet egy napban csatornán.

Mikor és hogy nézhetem meg a kész filmet?
A film 2011 januárjától lesz elérhető a YouTube-on. Tájékoztatni fogunk a film YouTube-premierjének (Az élet egy napban csatornán) pontos dátumáról. Iratkozz fel a csatornákra, hogy biztosan megkapd értesítéseinket.

Kérdések a filmpremierről

Mi a Sundance Filmfesztivál?
A Sundance Filmfesztivál az amerikai és nemzetközi független filmezés egyik legjelentősebb eseménye, amelyet minden év januárjában rendeznek meg a utahi Park Cityben és környékén. A fesztivál nyüzsgő közösségében találkoznak a jelenkor legeredetibb történetmesélői, a programban pedig helyet kapnak drámák és dokumentumfilmek hírneves és feltörekvő művészektől, újító jellegű rövidfilmek, filmkészítői fórumok és panelek, élőzenei előadások és filmzeneszerzői események, a legfejlettebb médiaberendezések, és vonzó közösségi és diákprogramok is.

Mikor van a Sundance Filmfesztivál?
A 2011-es Sundance Filmfesztivált 2011. január 20. és 30. között rendezik meg. Az élet egy napban premierjének időpontját a fesztivál kezdetéhez közeledve fogják bejelenteni.

Ha a videóm bekerül a filmbe, automatikusan részt vehetek a film premierjén a Sundance Filmfesztiválon?
A filmben megjelenő videókat készítő YouTube-felhasználók közül 20 szerencsés kiválasztott kap meghívást a 2011-es Sundance Filmfesztiválra, akiknek minden költségét mi álljuk. A 20 embert Kevin Macdonald fogja kiválasztani a beküldött videók minősége és a végleges filmben felhasznált játékidő hossza alapján (pl. ha egy felhasználó videójából 10 percet vágnak be a végleges filmbe, jobb esélyekkel indul a Sundance Filmfesztiválon való részvételért, mint az a felhasználó, akinek a videójából csak 30 másodperc kerül be a végső filmbe).

A saját költségemen részt vehetek a premieren?
Természetesen! Ha érdeklődsz a 2011-es Sundance Filmfesztiválon való részvétel iránt, a rendezvény 2010 augusztusától elérhető webhelyén tájékozódhatsz az alábbi címen: http:///www.sundance.org/festival. A jegyek és szállások lefoglalásához szükséges információ 2010. szeptember közepétől kezdődően lesz elérhető.

/FLAME ON

A graffiti, mint művészet

A graffiti, röviden graff, ejtsd grefiti/greff, vagy gráf (a hülyébb graffesek néha elírják graffity-nek) egy művészeti ág, amely a hip-hop, avagy happy hippo szubcooltúra szerves része, mondhatni egyik alappillére a beatbox, a nők lealacsonyítása, és a trágárkodás mellett. A lényege kb. különféle stilizált betűk (és néha egyéb dolgok) felfestése minden olyan helyre, ami megtetszik, főleg ha még olyan szűz a terület, mint a szomszéd 8 éves kislány. A graffiti jelentőségében vetekszik a milói Vénusszal, a Mona Lisával, a Wright fivérek bizonyos gépével, a relativitáselmélettel, és a céziumos atomórával, csak éppen anoním művészek alkotják. Plusz pont annak a graffesnek, aki tudja mit jelent mind az öt dolog! Ahhoz, hogy valaki értékelje ezt a művészetet, benne kell lennie, gyengébbek kedvéért, ha nem vagy graffitis, nem fogod tudni értékelni, miért jó. Gyengébb graffesek kedvéért, ez olyan, mintha festőnek kéne lenned, hogy értékelj egy tájképet, érzitek?

A graffitinek több fajtája van, van egyrészt a jó graffiti, ami jó helyen van, és szépen néz ki.
Másrészt van a rossz graffiti, ami rossz helyen van, és olyan, mint egy tarka hányás, vagy nem is tudom mi.
Megkülönböztethetünk olyan típust, amiben a betűkön kívűl van valami figura vagy geometrikus alakzat is, ezek a művészibbek.
Továbbá vannak olyanok is, amik csak betűkből állnak, de mivel baromi nagy tehetség felfújni pár betűt, ezért ezek is nagyon elismertek a graffesek között.
A graffitik mellé szokás szignózni, ami egy kis egyszerű szöveg, egy álnév, és szokás önállóan is használni. (Lásd alant.)

A graffes szleng, aka bevezetés a graff világába

WRITER, ejtsd vrájtör (író):
Mindenki, aki graffes, vagy aki az akar lenni, de puhapöcs hozzá, és csak ezt híreszteli, hogy arcoljon. Egyébként minden writer utálja a tömegközlekedési vállalatokat, ami hazai viszonylatban a BKV-t és a MÁV-ot jelenti, valamint a hatóságokat, amit a “FUCK COPS” szlogennel szoktak kifejezni, mondjuk sima falfirka formájában. Mivel minden writer szeretne anoním maradni, ezért választanak maguknak egy semmitmondó, de kúl – vagy nem – “nevet”, aztán csatlakoznak egy csapathoz, ezután pedig már gyűjthetik az igen fontos respectet. Ilyen kúlos nevek például a ROLX/EKIN (PNC), a TISH (PNC), a SYSTEM (PNC), az EGON (GLK), a TECHO (GLK), a TINTA (R.I.P. amúgy TDF). Vagy hogy gyenge csicskákat is említsek kúl (vagy ratyi) névként, itt van az ETILONE, a FIÓKA, a ROCKO, ők egyébként lebuktak (de nem kaptak, csak felfüggesztettet) Ausztriában, és benne voltak a Retekklub Híradóban is, igaz, a riportba egy TDF videót vágtak be. De láttam már CSÓKOS-t, úgyhogy nem kell itt félni a fantázia hiányától, gyerekek. Ahogy Etilünk is, néhány writer hajlamos a “neve” után one-t vagy oner-t tenni (LiteOner, RidgeOner (KMS), FlukeOne (RGF), MeloneOne, EgunOne, SleepOne, RipeOne, ValveOner, TheZenitOner, DizoOne, MeatLowOner, RabszolgaOne, SimaszkOner, MenyetOne, és a többi majom, ez utóbbi három már kemény nagyon, ugye?), jelezvén, hogy ők – reményeik szerint – a legelső AIDS-esek a saját crew-jukban. Ja, és úgy általában, a writerök tesónak hívják egymást, pont mint a fekák, bizonyítva ezzel, hogy Anya tényleg csak egy van!

CREW, ejtsd krú (legénység/stáb):
Nyomorult, drogos, csöves élethelyzetet sugalló (ghetto), roppant fantáziadús neveket használó, önálló graffitis csapatok, vagy inkább hordák. Egy csapaton belül a tagok egymás seggét nyalják (csak a festék letisztítása miatt természetesen), csapatok között a tagok hol barátkoznak, hol egymást verik szét és egymás anyját szídják. Jellemzőjük, hogy éjjel falkákban, festékes flakonokkal és fémvágószerszámokkal megtömött hátizsákokkal, kapucniban és símaszkban szoktak barangolni a metróalagutakban, általában akkor, amikor áramtalanítva van a pálya. Nos, elég annyi, hogy mivel nem BKV dolgozók, ezt sose tudhatják biztosra. Mindenesetre, hogy legyen pár nagyon gangsztás nevű crew az értelmiségi toplistán, itt van az évtizedes, hírhedt TDF (Total Destroyer Family), a többségében nyóckerből származó GLK (Ghetto Life Kings), és az IDS, ami még úgy is nagyon gangsztás, hogy fingom sincs, mit jelent.

KING, ejtsd ugyanúgy (király):
A legnagyobb, legtechnikásabb, és legbevállalósabb kukik, akik a legtöbbet és legjobbat termelik (graffből persze, mi másból). Egy graffesnek itt jelentkezhet a kitörési lehetőség, amikor elhagyhatja a patkányfészket (mint ahogy NikonOne tette, bár ő meg azóta a Bázis nevű, saját graffes shopjából látja el a writeröket), és hivatalos streetartos lehet, aki csak legálban tolja. Sajnos a legtöbb graffes baromarcú gengszter, ezért nem vonzza a graffelés, ha legális, mert nincs benne adrenalin, és nincs sok respectje a hardcore, de illegális writerök között. És hát ugye ezek befolyásoló tényezők, mer’ a fíling ugye…

TOY, ejtsd toj (játék):
A legkisebb, legbénább kukik, akik annyira nem igaziak, hogy már elmennek műpénisznek is. Rájuk mondják a nem-toyok, hogy mindenhová odatagelnek, ahova csak bírnak, amíg van elég festékük. (Ezzel egyébként minden graffes a kisebbségi érzését kompenzálja, tudniillik minél kisebb a kukijuk, annál több taget firkálnak fel. A “mennyiség előbbrevaló, mint a minőség” alapon, nyilván.) Ide példa is felesleges, mert a graffesek nagy része ide tartozik, ami szomorú, és részben ezért utálják őket, mint a szart.

TAG, ejtsd teg (címke):
Színes légyszar. Pontosabb megfogalmazásban a writer aláírása. Sokat elárul a writerök értelmi állapotáról, hogy sokszor jól láthatóan a semmit írják alá, annak ellenére, hogy semmit mindenki tud rajzolni. Tipikus példa erre a buszok belső tere, ahol a writer feltünteti a nevét a busz részein (néha egymás alá többször is), mintha ő gyártotta volna, ami biztos nem igaz. Egyes writerök szeretnek oda tagelni, ahol a büdös életben senki se veszi észre, de ők titokmániásak, és ettől támad merevedésük. Néhányuk meg a legnagyobb mocsokba tagel bele, aztán csodálkozik, hogy beszart a filce vagy lemossa a festéket az első eső a kosszal együtt.

CROSS, ejtsd krossz (kereszt/átmegy):
Egy rivális crew graffitijének átikszelése, vagy egyéb módon történe kivonása a respect-forgalomból, mert például rossz yardot választott az alkotója. Egy crossolt graffiti már nem generál respectet, így a készítő crew számára feleslegessé (és marha idegesítővé) válik.

YARD, ejtsd jard (kb. kert, udvar, telek):
Egy adott crew “felségterülete”, egy olyan zóna, amit körbevizeltek és erősen uralnak a graffjeikkel.

ATTACK, ejtsd ettek (támadás):
Maga az akció, amikor valamit összebasznak festékkel a művészlelkek. Mondják még úgy is, hogy “rakta” és “felküldte” a graffet valaki.

BOMBING, ejtsd ugyanúgy (bombázás):
A legjobb és legdurvább attackek, amikor mindenki sok segget nyalathat és sok festéket elfújhat. Mivel a graffesek úgy félnek a hatóságoktól, mint a cukorbeteg kiscsaj a cukrosbácsitól, ezért patkánymódon jobbára csak éjszaka csinálnak ilyeneket, vagy ha nagyon kihalt a környék. Tages megfelelője a “széttegelés”.

WILDSTYLE, ejtsd vájdsztájl (vad stílus):
Vad hányások graffitik, amik már nagyobb művészi vénát igényelnek (lehetőleg egy nem szétszurkáltat).

WHOLECAR (WC), ejtsd vólkár (egész kocsi):
Egy teljes vagon vagy motorkocsi összegraffezve. Néha azzal jár, hogy nem lehet kilátni egyik ablakon se. Mivel WC-nek rövidítik, lehet azt mondani, hogy “megcsináltak 5 WC-t tegnap éjjel”, és még poénosan is fog hangzani. A crew-k wholecarban mérik a respectet.

RESPECT (vagy respekt), ejtsd riszpekt (tisztelet):
Egy nagyon elvont fogalom Festékfalván. Tulajdonképpen a fitymaarcúság szinonímája a graffeseknél, azt jelzi, ki mekkora egóval és festékköltséggel rendelkezik. Respectet többféle módon is lehet szerezni: 1) bombinggal, 2) sok tageléssel, 3) környező országok (komolyan) városainak, állomásainak, és vagonjainak graffezésével, és 4) graffes videók összevágásával és torrentes/DC-s/YouTube általi terjesztésével, mint amilyen a Sick Business vagy a Royal Damage (amikben kritikán alulian szar hip-hop zene van). Respectet veszteni crossolással, illetve (elvileg) műemlékjellegű épület, kórház, iskola, templom graffezésével lehet.
Magát a megszerzett respectet egyszerűen az a tudat alkotja, hogy graffeztél valamit, amit mások látnak, lehetőleg minél feltűnőbb és forgalmasabb (mozgó) helyen. Igaz, nem is kötelező látnia bárkinek is, elég, ha csak a többi crewtag tudja, hogy éjjel mit műveltél a metrókkal, attól függetlenül, hogy reggel a BKV-sok észreveszik, és buffolják. Vagy csak simán a kaland kedvéért, az adrenalin miatt, játékból is jó szétbombázni valamit. Ilyen szempontból a respect egy virtuális pénisz, amit növeszteni lehet és kell, hosszának mértékegysége pedig a wholecar. Képzelj el egy akkorát a PAPAS crew tagjainak, mint 50 vasúti vagon.
Egyébként amikor egymás közt dícsérnek egy graffitit, a respect az alapegység (1 db respect), a mad respect viszont 10 db sima respectet ér. Röviden, minél több helyre szarsz oda, annál híresebb leszel!

BUFF, ejtsd báff (foggalmam nincs, talán a buffer angol szóból ered):
Tisztítás, vagyis a graffiti eltávolítása. Ilyen munkát végez pl. az Ifotech Kft, amit nagyon utálnak is a graffesek, a takarítómunkásokat pl. rendszeresen csicskának vagy droidnak nevezik.

DROID, ejtsd getsi, vagy droid (magától értetődik, honnan jött):
A graffitisek szerint a rendőrök kivételével mindenki droid, aki nem graffitis, de főleg azok, akik kifejezik a nemtetszésüket a művészetük iránt. Ilyen szempontból most én is droid vagyok/leszek. A graffesek a droidokat változatos, kedves jelzőkkel illetik, akkor is, ha a droid finoman fejezi ki ellenvéleményét. A droidról feltételezve van, hogy ő egy *random káromkodás*, ezenkívűl *random obszcenitás*, mert nem ért egyet. Egy droid sose értheti meg, hogy a graffiti (a tageléssel együtt) egy művészet, sőt hovatovább kultúra, a graffesek tehetséges művészek, hogy a graffiti örök és hallhatatlan, és hogy faszt sem érdekel egy szar metrókocsi vagy egy vasúti vagon szabályos eredeti színe. A droid sok szinonímával rendelkezik, pl. csicska, csicsesz, csöves (ezt én kaptam itt neten), pöcs, fasz, kis buzi, és hasonlók, helyszíne és writerje válogatja, hogy ki milyen szókincsről tesz tanúbizonyságot.

Életérzés, ecsém

Egyszerűen zseniális, ahogy cirka 20 és 35 közti fiatalok (akiknek elvileg van valamilyen szakmájuk és munkájuk(?)), időt, pénzt, és fáradtságot nem kímélve, ILLEGÁLISAN azzal foglalkoznak, hogy például éjjeli kettőkor, feszítővágót és egyéb szerszámokat használva, akár kötéllel lemásszanak a budapesti 2-es metró szellőzőjébe, majd a szervízalagúton át bejutva a metrókhoz szétgraffezzék őket valamilyen respect nevű marhaság miatt. Mindezt egy életérzés miatt, művészetnek nevezve az egészet.
Mivel a metró mégis üzemi terület, és nem játszótér, ahol maximum leeshetnek a libikókáról, előfordul, hogy egyik-másik graffes kitöri a nyakát, vagy megsüti a nagyfeszültség. De ez láthatóan nem zavarja őket, mert ugyanúgy járnak le wholecarokat nyomni szerencsétlenek. És a legviccessebb az egészben, hogy orbitális arcuk van, de csak ha a művésznevükön hívják őket. A valódi nevüket, simán csak a keresztnevüket se merik felvállalni és felfújni sehova, mert ahhoz már nincs merszük. (A másik meg, hogy az nem menő, persze.) Metró kocsiszínbe menni igen, nevet, arcot felvállalni, azt már nem?
Aztán jönnek azzal, hogy ez a művészet, meg ez a kultúra. Ha mindenki ilyen lazán venné a művészetet, nem tudom, hogy ma hallgathatnánk-e pl. Prodigy-t vagy Pendulumot.
Gondolkodjatok már el kicsit magatokon meg az életcéljaitokon. Érdekességképpen íme két screenshot YouTube-ról, sokatmondó és tanulságos nézegetni őket:

Kíváncsi lennék, mi az életcéljuk, és milyen az az életérzés, ami miatt ilyen céltalan, arrogáns, egoista, “leszarom mit gondolsz” mentalitású seggfejek tudnak lenni.

/FLAME OFF

Remélem, tudják humorral és öniróniával venni ezt a hülyeséget, mielőtt még kikiáltanának engem *cenzúrázva* droidnak, s megfenyegetnek, hogy be*cenzúrázva* a pofámat. Különben meg ingyenreklám is volt. Szóval, mit is mondhatnék így a végére, minthogy mad respect, tesók!

Oh, és ha elírtam valamit, szóljatok, kijavítom…

Köszönöm! :3

No de lehet ám ügyeskedni, aminek érdekes vége lesz…

Szóval részemről no komment kategória.

ZENÉT!

Mint köztudott, a Sláger és a Danubius az ország két legnépszerűbb, leghallgatottabb kereskedelmi rádiója, amit többféle adat is bizonyít. A közvélemény szerint pártpolitikai érdekek játszottak szerepet az ORTT döntésében, amelynek döntőbizottsága pártdelegáltakból áll. Miért is tartja ezt a közvélemény? Mert az egyik nyertes cég, az Advenio állítólag jobboldali, tehát Fideszes érdekkörökbe tartozik, míg a másik nyertes pályázó, az FM1 konzorcium állítólag baloldali, MSZP-s háttérrel rendelkezik. Mindkét nyertes cégnek már van kötődése fővárosi rádióhoz (Advenio – Lánchíd Rádió, FM1 – Radiocafé).

Arról, hogy a nyertes pályázók formailag hibás/hiányos pályázatokkal, teljesíthetetlennek látszó piaci tervekkel, kiskapukat használva, a meglévő budapesti rádiók miatti összeférhetetlenség okán engedményeket kialkudozva nyertek, nem is szólok. Sose érdekelt igazán a politika, és sose ástam bele magamat egy ilyen undorító témakörbe, de meggyőződésem, hogy itt most politikai döntés született. Mint köztudott, az ORTT független elnöke, Majtényi László, akinek nem volt beleszólása a döntésbe, az eset után kifejezte ellenvéleményét, és lemondott tisztségéről. Az ügyről (az eredeti hírt idézve) itt olvashattok bővebben: http://butyok13.wordpress.com/2009/10/30/az-ortt-dontott-bucsu-a-legnagyobb-radioktol/

Akartam is erről az egészről, erről a “pártmutyiról” írni, hogy – a netes aláírásadások mellett – támogassam a Sláger és a Danubius ügyét, de eddig hagytam a témát, mert hát ugye politikai színezetű, ha már mutyizás, politikához köthető dolgokról meg nem szoktam írni. De a sok gerinctelen, nagyképűsködő, mocskolódó, internetes komment miatt, ami éljenzik a döntést, úgy éreztem meg kell írnom, mi is erről a véleményem.

Mindenekelőtt leírom, én ki vagyok. Felvállalom a nevemet, ahogy gerinces emberhez illik, tehát Daróczi László vagyok, “mindössze” 22 éve születtem, és nem tartom magamat bunkónak vagy kulturálatlannak. A Sláger Rádiót családilag szoktuk hallgatni, úgy körülbelül 5-6 éve, a Danubiust sajnos nem ismerem, mert nem szoktam hallgatni. A jövő évi választásokra talán megyek, talán nem. Politikai álláspontomat még mindig alakítgatom, de valahogy nem tudom szeretni egyik pártot sem, és elítélek mindenkit, aki elvakultan egy pártot támogat és egy másikat szidalmaz. Nekem az egész magyar politika úgy nem szimpatikus, ahogy van, mindegy, hogy a szerencsétlen baloldalról, vagy a szerencsétlen jobboldalról van szó. Ahogy a kapitalizmus sem jobb a kommunizmusnál. És sajnálom, hogy igazi demokrácia nem létezhet, mert a hatalmon lévők érdekei mindig fontosabbak lesznek a nép érdekeinél, akiket képviselnek. Én így gondolom. A két rádió megszűntetése pedig igenis ellenérzéseket vált ki belőlem, és szerintem abszolút jogosan.

Ami felháborított, az a sok mocskolódó hozzászólás, amikben embernek nevezett lények helyeslik a két nagy kereskedelmi rádió megszűnését, hovatovább lenéző szavakkal jellemzik a két rádiót, a műsoraikat, a műsorvezetőiket, és ami a legnagyobb pofátlanság, a hallgatóikat. Elegem van abból, hogy többszázezer embert – köztük engem is – egyszerűen birkának, agymosottnak, proletárnak, idiótának, fanatikusnak, médiatalpnyalónak neveznek. Elegem van abból, hogy a két rádiót média- és kultúrszennynek, liberális mételynek, totálgagyi reklámrádiónak, pénzéhes médiaszörnyetegnek, csatornába való hulladéknak nevezik. Hadd idézzem kommentemet az előbb linkelt blogról…

“Azt szeretem, hogy a döntést éljenzők folyton azt hozzák fel, hogy bunkó és unkultúr műsorvezetők voltak a két rádiónál. Milyen érdekes, 3 és félmillió ember szerint nem. És ha valakinek zavarták is a szépérzékét, akkor el lehetett hangolni, nem? Szerintem nem voltak túlzottan bunkók (Bochkorékról tudok csak nyilatkozni), amennyire azok voltak, az meg karaktert adott nekik. Egyébként meg rendes emberek, akik szívesen segítenek másokon, ráadásul megmondják, kimondják a kimondatlan igazságokat a nagy magyar valóságról, amit a kereskedelmi tévék természetesen titkolnak, illetve burkolnak. Ráadásul ezt szórakoztató, emberközeli, megmondós stílusban, ami reggelente emberek tíz-, ha nem százezreit röhögtette meg, ezáltal is jobbá téve a hétköznapjaikat a nagy magyar valóságban. És akkor még nem mondtam azt, hogy a legigényesebb zenei kínálata a Slágernek van, és nem a legújabb műanyag popfosokat nyomják naponta nyolcszor. Ennyit erről. Aki ezekután is örül a megszűnésüknek, annak küldök egy laza nyasgemet.

A hallgatók meg természetes, hogy összefognak, ha szinte családtagként, vagy barátként tekintenek a rádiókra. Igen, vannak súlyosabb problémák is az országban, mint hogy pár millió embernek megszűnik a kedvenc rádióadója, de annak a pár milliónak egy nagy darabot tépnek ki a szürke hétköznapjaiból, amik ezáltal még szürkébbek és depressziósabbak lesznek. Ahogy a hallgatók kedve is.

Magáról a döntésről nem tudnák nyomdafestéket tűrően nyilatkozni. De nem is kell, egyszerűen szánalom ez az ország. Ez a nagy magyar valóság. Hé, csodálkoztok, hogy vezetünk az öngyilkossági statisztikákban?
Magyarország, én így nem tudlak szeretni.”

Miért nem tetszik nekem, ha mások ostorozzák a két kereskedelmi rádiót? NEM AZÉRT, mert én fanatikus hallgatójuk lennék. Hanem azért, mert ez a két rádió nagybetűs SZEREPET tölt be sok, ismétlen, nagyon sok ember életében! Én teljes mértékben meg tudom érteni, hogy emberek ezért képesek összefogni, és szimpátiát nyilvánítani.

Most pedig üzennék azon degenerált tudatú, sznob embereknek, akik a döntés után a két rádió kapcsán mocskolódtak, és degradálóan írtak róluk, és a hallgatótáborukról. Előre szólok, sajnos itt-ott nem fogom tudni megállni a jó öreg “kurvaanyázós” liberális stílust, de azthiszem, ezek az emberek – ha egyáltalán azok – meg is érdemlik.

- Nem vagyok birka, az a jó édesanyád volt, aki megszült Téged, kedves barátom.
- Nem érdekel mennyit keresel, milyen presztízsed van, hány diplomát szereztél, mert az csak és kizárólag rólad állít ki egy nem túl hízelgő szegénységi bizonyítványt, ha emberek százezreit alacsonyítod le, azért mert meg akarnak védeni valamit, amit szeretnek.
- Nem érdekel milyen sznob és álkultur ízlésvilágod van, ha nem tetszik a Sláger vagy a Danubius, megerőltetheted idegpályáidat, és áthangolhatsz egy másik, szívednek és értelmednek kedves rádióállomásra. Idióta barom.
- Bármilyen nehéz is ezt a HVG-hez, Dosztojevszkijhez és jazzhez, vagy bármilyen más “magas kultúrához” szokott szürkeállományodnak feldolgoznia, rengeteg ember, családanyák, pékek, futárok, gimnazisták, sofőrök, szobafestők, nyugdíjasok, tanárok, rokkantak, katonák, és mindenféle-fajta ember szereti a Slágert vagy a Danubiust. Megint csak önnön kisebbrendűségedet bizonygatod, ha ezeket az embereket egy kalap alá veszed, és rájuk aggatod a “birka” vagy a “proli” jelzőt, csak azért, mert neked túl magas az ingerküszöböd kulturális téren.
- Nem nyafogunk, és nem tüntetünk, kedves barátom. Ahogy a rádiók műsorvezetői sem kértek erre senkit. Természetesen Te jobban tudod, hiszen Te nem is vagy a hallgatóság része. Hogyne.
- Fel kéne fognod, hogy egy rádió NEM CSAK a műsorvezetőket és a reggeli műsort jelenti. Ez talán az újdonság varázsával hat, de mindkét rádión van több műsor is, és változatos – a Sláger esetében mindenképp igényes – zenei kínálat is. Talán neked kell komolyzene, vagy jazz, van akinek nem, különbözünk egymástól, gondolom megérted. Ha egyiken sincs kedvedre való zene, nagyon tudlak sajnálni.
- Engem valahogy nem tud zavarni, hogy a Bochkor-Boros-Voga trió állítólag a “bunkóság és degeneráltság megtestesítője”. Ahogyan ez valószínűleg Sebestyén Balázsnál, Vadon Jánosnál, és Rákóczi Ferencnél se zavarna. Akkor most proli vagyok, vagy birka, így 22 éves fejjel? Vagy csak egyszerűen nincs igényem a kultúrára? Ezt nem Te fogod megmondani nekem, nekünk, barátom. Mert úgy érzem, van igényem a kultúrára, csak nem ott és nem úgy, ahogy az neked jólesik. Nem tudom, Te vajon szoktál-e röhögni. Az egy jó dolog, én – örök pesszimistaként – szoktam néha, amihez nagyban hozzájárul a Bumeráng is, Bochkorborosvogával is, és nagy ívben TESZEK RÁ, hogy isteneknek hiszik-e magukat, vagy sem, MERT ENGEM SZÓRAKOZTATNAK. Sok más emberrel együtt, ami a mai nagy magyar valóságban kincset ér. Mert pl. amíg egy közgazdászon vagy egy jogászon, akik nagyon okos és kulturált emberek, rajtuk nem lehet derülni. Ezzel szemben Bochkorék kimondják, amit gondolnak, és görbe tükröt tartanak a magyar társadalom elé, mindezt egy egészséges egoizmussal és idiotizmussal, ami nem káros senkinek az elméjére sem. Reggel pont ez kell sok embernek, hogy ökörségeket halljon, és ezeken szórakozzon, mert a Fővinform vagy a BUX-index nem igazán alkalmas erre a célra.
- Nem érdekel, hogy állítólagosan ezek a rádiók hogy jutottak frekvenciához tizenvalahány éve, csalással, szerződésátírással, vagy kismanók segítségével, és hogy utána hogy szegtek meg mit, az a lényeg, hogy azóta mi lett, hogy jól csinálják, amit csinálnak, és hogy sokan szeretik őket. Úgyhogy egy olyan országban, ahol kiemelkedően magas az öngyilkossági ráta, ahol sok a krónikus depressziós, pesszimista ember, ott eléggé elcseszett egy döntésnek tartom, hogy holmi “gazdasági” érdekekre hivatkozva elvegyenek nem is többszázezer, hanem többmillió átlagembertől valamit, amihez már szinte hozzánőttek, ami a reggeli életük része lett 12-20 év alatt. Barátom, gondolj bele egy kicsit, ez nem Szomszédok, ez a “nép két rádiója”, és ha van is absztrakciós készséged, beláthatod, hogy a mai Magyarországon egy ilyen döntésnek – ha nem is egetrengető, de sokakat érintő – pszichológiai, morális hatása is van. Mert igenis van egy közösség a Sláger és a Danubius körül, amit Te egy szemellenzős stílusú legyintéssel elintézel.
- Még annyit, hogy mi értékes, és mi nem… Vegyük például a Slágerangyal Alapítvány és a Sláger stábjának egyéb jótékony akcióit/gesztusait. És most kérlek, gondolkozz el, ki a hasznosabb a magyar társadalom számára, a Sláger, vagy te, aki fontoskodsz, és osztod a magas lóról az észt a pórnépnek? Ugye-ugye?

Aki ezekután is éljenzi a döntést, és mocskolódik a két kereskedelmi rádió kapcsán, annak nem tudok mit mondani. Mindössze azt, hogy bekaphatjátok a faszomat az összes politikussal együtt. Köszönöm a figyelmet!

Azthiszem, úgy lesz a legjobb, ha pontokba szedem a dolgot, nekem is egyszerűbb összefoglalni, meg mindenki másnak könnyebb értelmezni is.

1. Hely – Dizájn – Dekoráció

Hogy valami anekdotás is legyen itt, azzal kezdem, hogy én az utca másik oldalán kerestem a Moonlight Meido-t (ugyebár már nem fényes nappal volt) a térképek házszámozása alapján, aztán rá kellett jönnöm, hogy a térkép helyett az utcánévtáblának van igaza. Kicsit sokkolt a teaház a maga valójában, ahogy elém ugrott, a sokk nagyrésze annak volt köszönhető, hogy egy szimplábban már el se képzelhető, fehér alapon fekete “MOONLIGHT MEIDO” felirat köszöntött a kirakatból. Nem jó, mert nem igényes. But fear not, a továbbiak kárpótoltak ezért. A többiek jó nagy késésben voltak, úgyhogy bementem hát én egyedül, kissé bátortalanul, mint helyetfoglalt vendég, igaz a nevem az valahogy elkallódott. Nos, a belépés után azt se tudtam, merre induljak, bár ezt hamar el tudtam dönteni, mindenesetre a meglepetés ereje az megvolt.
Lenyűgöző a falra festett animekarakterek kivitelezése, még akkor is, ha egyik-másik rajzoló-festő stílusa nekem nem jött be annyira. Az egész, ahogy össze van komponálva, egy nagy jelenetként, elismerésre méltó. A bambusz bútorok és a bambusz “bárpult” volt a belépés utáni másik “ez igen” kiváltója, noha a bárpult szerintem keltette rendesen a karibi hangulatot is, de ezt elnézzük a helynek.
Aztán ugye van bal felső irányban ez az úgynevezett Kultúr-folyosó, remek díszitéssel, ugye a bambusz-motívum itt is megtalálható. De szépen ki lett találva ez is. A rajzokat nem annyira néztem végig, utálom a közlekedőfolyosók forgalmát akadályozni, főleg ha felszolgálók is használják, de voltak kevésbé tetszetős, és eléggé tetszetős alkotások is. Igazából ha szélesebb lenne a folyosó, azt mondanám, hogy tökéletes, újító ötlet, de mivel nyilván nem lehetett random falakat kibontani és arrébb felépíteni, ezért a lehetőségekhez mértem így is remek ötlet volt ez a kis elnyújtott galéria. Oh, külön poén a kis Shongoku grafika az illemhely ajtaján!
Amit a meidósok “Kis Anime Teremnek” hívnak, ez található pont a folyosó végén, ami nekem főként a Bleaches festés miatt szimpatikus, bár talán a világítás picit lerontja optikailag azt a profi színezést-árnyékolást, amit kaptak a falfestmények, nemcsak itt, hanem az egész Moonlight-ban.
Ettől jobbra aztán találkoztam egy felhívással, miszerint le kell venni a lábbeliket. Jellemző rám, hogy az ilyen hivatalos dolgokat én mindig komolyan veszem, tehát eleget is tettem neki. Ehhez rendelkezésre áll sok kis japán stílusú cipőbox, de hozzá kell tegyem, sok cipőhöz ezek kicsik. No meg random úgy mászkáltak ki-be vendégek, hogy tojtak a felhívásra, ejnye. Nem tudom, miért nem szóltak ezért a felszolgálók. Mindegy is, szóval egy kicsit már “otthon éreztem” magamat így, és tényleg hozza a japán stílust ez a részleg. Igaz, elsőre kicsit puritánnak tűnhet a dekoráció, de mivel én nem vagyok se belsőépítesz, se lakberendező, meg ez egy teljesen nyilvános teaház, ezért végülis tetszett. Külön jó, hogy itt is van két asztal, ha esetleg valaki szeretne animeszereplők tekintetétől mentesen, de nem elzártan, széken ülve teázni egyet.
Innen nyílik a szeparé-részleg is, ahol megint az “ez igen” jött rám, mert életemben először láttam echte rízspapír falakat. Van egy kicsi, egy nagyobb, meg egy nagy szeparé, kis színes párnácskákkal, bár itt már határozottan hiányoltam a dekorációt a falakról, és itt nem a rajzokra gondolok, hanem bármire, amivel a lefestett zöld falat fel lehetne dobni, és nem zavar be a szeparéban ülőknek. Bár, a beígért nyugodt, csöndes hangulat nem biztos, hogy mindig elérhető lesz, ha a rízspapír túloldalán tinilányok fognak csacsogni és nevetgélni, vagy ha a vetítős teremben igazán beindul a hangerő. Na sebaj, mert ilyen is csak egy van Magyarországon.
Végül az előbbi teremből, ha valaki egyenesen jön tovább a cipőboxoktól, nyílik a varázslatos nevű “Moonlight Terem”, ami az egyik legjobb, ha nem A legjobb dolog a Moonlight Meido-ban. Babzsákfoteleken lehet elterülni, és AMV-ket lehet nézni egy lesötétített teremben. Ki ne akarna kicsit lazítani, lustálkodni, miközben teákat iszogathat és AMV-ket nézhet? Egy hatalmas ötlet, kivetítő egy teaházban, mert ugyebár klub is. A babzsákfoteleket nem próbáltam ki, nem akartam csak azért bemászni a pár szabad hely egyikéhez, vadidegen emberkék közé, hogy kipróbáljam a babzsákon ülés érzését, mivel a Láthatatlan Kiállítás “várótermében” már volt szerencsém kipróbálni. (A kiállítást egyébként mindenkinek erősen ajánlom.) A projektor képminősége jó, a hanghoz meg nem tudok mit hozzáfűzni, mert gyakorlatilag szinte semmit nem hallottam. Majd ha beindul ez a részleg, és lesznek más “műsorok” is sima AMV-ken kívűl a nap folyamán, akkor az már igen nagy flash lesz, kéremszépen. Az innen nyíló konzolterem látogatásunk idején még work-in-progress volt, tehát gondosan el volt rejtve a kíváncsi szemek elől. Azért az vicces, hogy minden második emberke lefejelte a Moonlight Terem kapuját kétoldalról díszitő, felaggatott üvegdekorációt. Emberek, vigyázzunk a berendezésre!

2. Személyzet – Felszolgálás

Azt kell, hogy mondjam, nagy respect és tisztelet jár a személyzetnek, mert (valószínűleg előzetes vendéglátóipari tapasztalatok híján is) remek munkát végeznek. Már a bejáratnál foglalásokat ellenőrző srác is jófej volt, és betessékelt, ahhoz képest, hogy elvileg egy beléptetőember volt, nekem meg nem volt meg a nevem a listán, aminek meg kellett volna lennie.
Aztán a minket kiszolgáló pincér (ha ez helyes kifejezés egy teaházban) is előzékeny volt, csak négy itallapot hozott, de kerített még egyet, hogy mindenkinek jusson, türelmesen, kedvesen várta, míg mind az öten eldöntjük, melyik teával teszteljük az ízlelőbimbóinkat, és bocsánatot kért, hogy az egyik fajta tea elfogyott. Nos, azért már nem annyira jár respect és tisztelet, hogy a teákat a beígért időnél (10-15 perc) később hozta (szerintem volt az 20 perc is legalább), de azthiszem ez egy alkalommal minden további nélkül elnézhető.
Hogy ha már Moonlight Meido, nos a meidók… Az akkor még nem teljesen kész kosztümben is ügyesen, névhez illően szolgáltak fel, szinte szobalányfölötti teljesítményt produkálva azzal, hogy porcelán teáskannákkal és csészékkel megpakolva hatoltak be a sötét Moonlight Teremben szanaszét heverésző, ölelkező emberkék és eldeformálódott babzsákok közé. Mindeközben mindig udvariasan helyet kértek, ha szükség volt rá.
(Azért ha legközelebb becsúszik valami szaftos hentai AMV vetítés, akkor a ki-be járkáló meidók is szólhatnának előbb, hogy homok került a gépezetbe, és a Moonlight Teremben szabályos orgiahangulat kezd kialakulni. Ezt én csak ott jelenlévők meséiből tudom, mivel hangot nem nagyon adott ki a terem hangrendszere, meg akkor mi már ücsörögve teáztunk és beszélgettünk a szomszédos cipőboxos teremben.)

3. Teák

Hiszen ez egy teaház, végülis. Öten mentünk, öt kannányi teát fogyasztottunk el. Így elsőre ugye teljesen random alapon választottunk, kinek mi tűnt szimpatikus ízűnek, aztán persze kóstolgattuk is kicsit egymás teáit. A magam nevében nyilatkozhatok csak, amit én választottam (11. Yuuko Édes Csábítása [fekete tea, málna darabok, málna levél] – ízesített fekete tea), jó ízű volt, de semmi extra, viszont Mion választása (51. Amikor A Kabócák Sírnak [almadarabok, vérnarancs, hibiszkuszvirág, csipkebogyóhéj, sáfrányvirág, citrusfélék] – gyümölcstea) különlegesen ízű, nagyon finom tea volt, legközelebb olyat fogok rendelni.
Egyébként az olyan kulturális puhányoknak, mint mi, tudom ajánlani a 3 kanál/csésze cukrozási arányt, edzettebbek megpróbálhatják 2 vagy 1 kanál cukorral is a teafogyasztást. (És lécci, a cukortartóban található kanalat ne rakjátok a teátokba.)

4. Hangulat – Összegzés

Nyilvánvaló, hogy az ember nem a teákért fog ide járni. Nem csak a teákért. Az árban benne van a hangulat, az, hogy animekarakterek közt lehet teát csürcsölni, cseverészni, rajzolgatni, az, hogy aranyos lányok (vagy éppen fiúk) veszik fel a rendelést, és hozzák ki a teát, az, hogy kényelmes babzsákfoteleken ülve-feküdve lehet anime filmeket és AMV-ket nézni, kommentálni, az, hogy haverokkal lehet konzolozni, az, hogy lehet WiFi-vel netezni. Hogy részesei lehetünk egy ilyen helynek.
Úgy érzem ugyanakkor a Moonlight Meido erősen társaságorientált lett, tehát nem feltétlenül jó ötlet egyedül, illetve úgy menni, hogy tudod, nem lesz ott ismerősöd épp akkor. Valahogy olyan érzésem van, mintha például a többi látogató, akik többedmagukkal érkeznek, kinéznék azt, aki egyedül ülne be AMV-t nézegetni egy tea mellett. Nincs tapasztalatom, ez csak megérzés. De ne legyen igazam.
Mindent összevetve, a kezdeti bakik és az apróbb szépséghibák ellenére a Moonlight Meido egy remek kis hely. Nekem elnyerte a tetszésemet. Konceptuálisan, és kivitelezésileg is. És a hangulata is jó. Ha nem is a jövő héten, de biztos, hogy még meglátogatom a Moonlight Meido-t.

Ráadásul van egy szép és hasznos weboldaluk, gyűjtést rendeznek a Budapest-Bamako rallira, szerepeltek már a Kész Átverés Show-ban is, és könnyen elérhető helyen vannak. Kell ennél többet mondani?
Nem, de így a végére még lenne két javaslatom, hátha jó ötletek:
Az egyik az, hogy szerezzetek be pár táblás játék készletet, úgymint gó és sakk, mondjuk 3 tábla gót, és 1 tábla sakkot, és ezeket ingyen ki lehetne adni a játszani vágyó vendégeknek.
A másik pedig az, hogy a weboldalra írhatnátok a felszolgálókról, külön-külön, hogy név, fotó, ilyesmi, esetleg ők maguk, hogy pár mondatban mutassák be magukat. Így nem a chatboxban érdeklődnének az emberek, és könnyedén meg lehetne szólítani bármelyikőjüket.

Nem is tudom mit mondhatnék még. A Moonlight Meido egy szép példa arra, hogy ha az ember igazán valóra akarja váltani az álmát, akkor sikerülni is fog, ahogy Licorne esetében is. Amit ő 14 évesen megálmodott, az mára kézzelfogható valósággá vált, és eközben nemcsak magának, hanem másoknak is nagy örömet okozott. Mindenképpen tiszteletet és gratulációt érdemel. Így hát én gratulálok neked, nektek, Licorne! Bárcsak minél több ember gondolkodna hozzád hasonlóan, mert akkor máris egy szebb országban élnénk.

A közösség nevében pedig köszönjük, hogy megteremtetted a Moonlight Meido-t!
Rev