“Kapcsolatok” / “Selejtek”

18 11 2008

Ez a blog már régóta nem személyes jellegű, mert a saját dolgaimról már nem igazán írok, de úgy tűnik, néha ez is közbejöhet. Most úgy foglak kezelni téged, mint egy barátot. Igaz, amiket most meg fogok osztani a világgal, azt valószínűleg csak azok fogják kicsit is megérteni, akik ismernek. Rajtuk kívűl még Benyó lehet az esélyes. No mindegy is, el is kezdem. Egy kis szociológia, egy kis pszichológia, és egy pár véletlenszerű megnyilvánulás az internetes kapcsolatépítésről, tőlem, rólam, a világnak. És neked, aki most olvas.

Már nem egy ember – például középiskolás magyartanárnőm – mondta nekem, hogy én jobban ki tudom fejezni magamat írásban, mint szóban. Szerintem is így van. Nekem valamiért így könnyebb.
A kibertérben a kommunikáció manapság is javarészt még írásban zajlik. Ettől függetlenül én nem nézem le ezt a formát csak azért, mert nem szóbeli, hiszen mennyi minden jó is származhat ebből, ami mutatja a potenciálját. Gondoljunk csak például a fórumközösségekre, akik fórumtalálkozókat szerveznek, és így új kapcsolatok alakulnak ki.

A továbbiakban sok helyen idézőjelbe tettem szavakat, kifejezéseket, mert nem szabad szó szerint, hagyományosan értelmezni őket. Egy kicsit el kell vonatkoztatnod majd a világodtól. Talán sikerül, talán nem…

Interperszonális

A valóság és a virtuális világ (egyelőre még) két disztinkt világ, de nem felejthetjük el, hogy a virtuális világban is hús-vér emberek reprezentációi vannak, és ezek a hús-vér emberek is ugyanúgy éreznek, legfeljebb sokan hajlamosak ezt elfelejteni néha. Anyám például az internetet hibáztatja a rossz tulajdonságaimért, ezért mindenkit rossz embernek tart “az interneten”, és akkor még enyhén fejeztem ki magamat. Nem érdekli, hogy nem bűnözőkkel és perverzekkel tartom a kapcsolatot, hanem hasonló érdeklődésű fiatalokkal, őt ez hidegen hagyja, mikor kritizálja.
Szokták mondani ironikusan, hogy az internet “serious business”, azaz nem kell komolyan venni. Én se szoktam komolyan venni, kivéve az interperszonális kapcsolatokat. Amit szerintem mindenki komolyabban kéne, hogy vegyen. Hiszen párhuzamot vonva, ha levelezel valakivel, őt sem látod, mégis komolyan veszed a kommunikációt, és azt, amit írsz, nem?

Az “interneten” szó már-már negatív hatást kelt. Nekem az a meggyőződésem, hogy attól, hogy valami virtuális (vagy éppen virtuális eredetű), még nem feltétlenül nulla az értéke. Mondhatnám például az online ismerkedést. Mondhatnád, hogy “persze, de nekem egy ismerősöm se online talált párt”. Én pedig csak utalnék arra a srácra, aki most a társszerkesztő itt a blogon… Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy neki már jópár hónapja tartó párkapcsolata van egy szeretetreméltó lánnyal, és az egész az internetes, anoním világban kezdődött, egy közös MSN-partnerrel… Van realitása a dolognak.
Hasonlóképp működhet ez barátság tekintetében is. Virtuális ismeretségből megfelelő hozzáállással és erőfeszítéssel “valós” barátság is lehet. Persze, muszáj hozzátennem, hogy én nem kezelem “kevesebbként” az online kialakult interperszonális kapcsolatokat, hanem “másként”. Van akivel többet “beszélgetek”, van akivel kevesebbet, de elismerem, hogy ugyanolyan érző lények, mint mindenki más, és egyéniségük, érdeklődési körük, véleményük, és legfőképp, érzelmi világuk van.

Talán azt gondolod, védem az Internetet, mert fontos nekem, mert imádom, és mert csak itt tudok érvényesülni, hiszen anoním. Valóban így gondolod?
Ha kevés is, de vannak olyan kapcsolataim, amik nem a virtuális világban születtek meg. Összességében sincs sok kapcsolatom, iWiW-en sem azok táborát gyarapítom, akiknek több száz ismerőse van. Nem, nem dícsőitem az internetet, nem rajongom körbe. Az internet jó is és rossz is. A rossz oldalát nem ecsetelem, mindenki ismeri. Emiatt ellenzi sok szülő.

De a másik oldalát már hajlamosak vagyunk elfelejteni. Mert mi is az?
A korlátlan információ elérése, a lehetőség mások véleményének megismerésére, és a sajátunk hangoztatására… A képesség, hogy szinte “bárkit” elérj azonnal… Hasonló érdeklődésű, világnézetű, mentalitású, közeli vagy távoli emberek megismerése, akiket egyébként sosem ismernél meg, pedig lehet, hogy nagyon is hasonlóak vagytok, egy frekvencián álltok…

Egy kicsit talán az elme szabadsága. Főképp ha az a környezetedben nem tud kibontakozni. Vagy önhibádból, vagy más hibájából kifolyólag. De ez már egy másik, hosszabb történet lenne.

Ezt csak azért írtam meg, mert enélkül teljesen értelmetlennek találnád azt, amiről eredetileg írni akartam.

Heteroszexuális

Mint ez valószínűleg már eddig is sejthető volt az internetes reprezentációm alapján, én egy önbizalomhiányos, konfliktuskerülő, pesszimista ember vagyok. Említhetnék még mást is, de nem az a célom, hogy lealacsonyítsam magam a saját blogomon. Mindenesetre hidd el, elég rossznak érzem azt, ami van. Körülbelül mindent.

Egyszer mindent meg kell írni, úgyhogy itt az ideje a köz tudomására adni, hogy az ellenkező nemmel, bár érdekel engem is, nem igazán tudok mit kezdeni. Nincs meg a szükséges kompetenciám egy romantikus jellegű kapcsolathoz. Lefordítva, hogy értsd, egy “hülye lúzer” vagyok, akinek nem igazán jön össze egy barátnő. Nem is igazán tudom, hogy kéne nekiállni. Nincs is hozzá elég lelki erőm. Hogy ezekután mit gondolsz erről, rólam, az alapvetően eldönti, milyen ember vagy. Bár nem is ez a lényeg most. Már kaptam negatív kritikát ezért is, lényegtelen. Online valahogy jobban megy, én úgy érzem. Itt az első benyomás a viselkedésed, nem a hajad.

Mint ahogy előbb említettem, én értékként kezelem az online kialakult úgymond “kapcsolatokat”. Ezek a fiúk esetében nevezhetők például haverságnak, vagy barátságnak, esete válogatja. Lányok esetében ez már egy kicsit komplikáltabb dolog, ugyebár. A legtöbb esetben a “haver”, “barát” kategóriák illenek rájuk. De mi történik, ha a lány kicsit közelebb áll mindenben hozzád, és “kedvesebben” is viselkedik? Ha elkezditek kicsit jobban érdekelni egymást? Mindegy, ki kezdi a mentális közeledést.

Nem, nem írtam, hogy “szerelem”, nem is igazán hiszem, hogy az a fajta szerelem, amire mindenki gondol, kialakulhatna már ekkor, így. Talán a jövőben, amikor fejlettebb lesz a technika. (De szerintem jó ugródeszka lehet az “igazi” szerelemhez.) Csak kialakul egyfajta motiváció, elkezdesz jobban figyelni a másikra, többet “beszélgetsz” vele, esetleg titkokat, darabokat az életetekből is megosztotok egymással. Furcsa ezt írni, de kicsit “bensőségesebb” lesz a “hangulat”, egyfajta “virtuális törődés” alakul ki, ami implikálja, hogy érdekel mi történt vele aznap, hogy van, mik a gondjai, és így tovább. És vice-versa, ideális esetben. Ez egy minimum 1-2 hónapos folyamat eredménye.

…Ha már a hangulatnál tartunk, nem szabad azt hinned, hogy ez az egész abból áll, hogy két ember ül a saját gépe előtt, és periodikusan írnak egymásnak, miközben bambulnak a monitorra. Hiszen lehet hangüzenetet küldeni, a kézírás-lehetőséggel mókás, kifigurázó rajzokat küldeni, van Skype, ahol élő, szóbeli (akár konferencia)beszélgetés is van (lásd online “barátságok” mélyítése), fényképeket, videókat lehet küldeni egymásnak-egymásról, vannak webkamerák, vannak online multiplayer játékok vagy MMORPG-k (nem, nem a WoW), ahol együtt lehet “csatangolni”, lehet telefonszámot cserélni, hívni egymást, SMS-t küldeni, sőt laptoppal (vagy ne adj isten mobillal) még ágyból is lehet üzengetni, és így tovább. (Természetesen ezt nem csak lányok tekintetében írtam, fiúkkal is kiválóan lehet pl. MMORPG-zni, de ezt már itt hagyom, ebben a szekcióban.)
Nem egy MSN-partneremnek régóta megvan a mobilszáma is, esetleg sok hónapja, azelőttről, hogy akár egyáltalán találkoztunk volna élőben. Nem feltétlenül azért, mert naponta használjuk, de jó, hogy megvan.

Most lehet, azt gondolod, ezeknek a felsorolt tevékenységeknek nincs jelentősége, ez nem ér fel a “valódi”, emberekkel együtt töltött idővel. Nem ér fel, mert nem érhet fel. Egyrészt a technikai korlátok és a másik (mások) fizikai közelségének hiánya miatt. De mindenképp van jelentősége, és embere válogatja, kinek mekkora.

Mennyit jelentene neked, ha sok beszélgetés után megírná neked egy lány, hogy szeretne veled találkozni, mert kedvel? Vagy hogy szerinte aranyos vagy, és szimpatikusnak tart? Mert kedves vagy hozzá, és megvígasztalod, akármilyen blőd és közhelyes dologgal, ha szomorú, és a körülötte lévők tojnak rá? Mi történik, ha ő miatta érzed úgy, hogy kellesz valakinek, de tényleg? Végre valahára?
Nekem “sajnos” elég sokat jelentenek az ilyesféle mondatok. És talán az a baj, hogy túl rendes vagyok, és próbálom játszani a jókisfiút mindenkivel. Talán nem kéne… Egyszer a “vajszívem” miatt fogok sírba kerülni. Vagy más áll a háttérben?

Visszatérve a főszálra, velem eddig már többször előfordult, hogy egy-egy lány virtuálisan kicsit “közelebb” került hozzám. Szám szerint eddig 4 ilyen eset volt. Mentségemre legyen mondva, szinte mindig ők kezdték meg a “közeledést”, én pedig mindig belementem.
Némelyiküknél reálisnak éreztem a lehetőséget, hogy felülemelkedjen a kapcsolat a virtualitáson, és igazi, hús-vér kapcsolat legyen. Néha pedig inkább csak elhitettem magammal, hogy jó, ha “kedvesebben viselkedek” velük, mert én kedves próbálok lenni, meg nem akarom megbántani, pedig nem akartam belemenni egy ilyen “virtuális játékba”, amiből senki sem jön ki nyertesként. Persze “belemenni” is egy pár hetes folyamat minimum, sok-sok kis vacillálással. Szinte mindegyik esetben csak távkapcsolat lehetett volna a dologból, ami viszont egyértelműen szar lett volna. De ettől függetlenül is mentek tovább a dolgok, mert bíztam.

Mi a közös a négy esetben? Hogy mind a négy gyakorlatilag gallyra ment, a legutóbbi épp tegnap. Általában azért, mert “nem foglalkoztam velük eleget”, és találtak másvalakit (ami eddig valahogy nem sikerült), vagy nem volt megfelelő a hozzáállásom dolgokhoz, amiket ők máshogy gondoltak, mint én. Ideiglenes letiltások, ócsárló e-mailek, ócsárló SMS-k, engesztelő SMS-k, sajnálkozó üzenetek jöttek-mentek az elmúlt cirka 3 évben. De egytől-egyik mindegyik folyamat félbeszakadt, akárhol is tartott. Jelenleg is ambivalens ezeknek a lányoknak a helyzete a partnerlistámon. Nem utálom, de nem is kedvelem már őket.

A maga korszakában mindegyikük nagyon szimpatikus volt, sőt, javítottak is valamicskét általános kedélyállapotomon, hiába nem voltak velem. Viszont, utólag már tudom, mindegyikőjüknek volt/van valami baja. Vagy lélekben, vagy fejben. Mondhatni mindegyikőjük “selejt”, és én vonzom a selejteket. Nem, nem akarok ezzel rosszat írni, én is “selejt” vagyok. Valószínűleg ezért találom meg őket/találnak meg engem. De miért selejtek? Ha tudni akarod…

Volt olyan, akit az elején öngyilkosságról beszéltem le, ezért kedvelt meg, de folyton depressziós volt…
Volt olyan, aki feminista volt, és rendszeresen lehülyézett, mert hím vagyok, de máskor a legintimebb titkairól mesélt…
Volt olyan, aki csak miattam tettette, hogy depressziós, és nincsenek barátai…
Volt olyan, akit már kétszer kellett visszahozni a román határ túloldaláról…
Volt olyan, aki nyugtatótablettákat szed, mert már lőtt emberre…
Volt olyan, aki folyton egy huszonéve létező j-rock banda énekesét istenítette és fantáziált róla, és az ő dalszövegeit fordíttatta velem magyarra…
Volt olyan, akiben az “tartotta” (még él) az élni akarást, hogy még nem látta a Hellsing manga befejezését…
Volt olyan, akinek állítólag a barátja, aki védelmezte az apjától, fejbelőtte magát…
Volt olyan, aki a féltestvérével feküdt le, így elvesztve a szüzességét, és utána közölte, hogy kiábrándult belőlem, és a féltestvérével szerelmesek…
Volt olyan, akinek a szülei elégették az anime stílusú rajzait, ezért nem is nagyon értékelte a rajztehetségét…
Volt olyan, aki vérig sértődött, mikor nem mentem aznap az adott MMORPG-re játszani, miután azelőtti nap megígértem…
Volt olyan, aki az MP3-lejátszómat kérte volna, hogy küldjem el, mert neki nincs, de szeretne…

De egyikőjük sem volt velem teljesen őszinte. Hazudtak, titkolóztak. Kicsit ki is használtak, kihasználták, hogy terhelhető vagyok mentálisan. Ígérgettek is szép és jó dolgokat. Voltak nagyon jóleső mondataik is. És mindig ők dobták a kialakult “viszonyt”.
Széthullott, diszfunkcionális családok, elvált, halott, alkoholista és erőszakos szülők… Rossz kapcsolatok a szülőkkel, osztálytársakkal, kiközösítések.
Nem voltak elégedettek a környezetükkel.
Tragikus, szörnyű múlt, halál…
Változatos érdeklődési körök biztosították a hátteret: rock-, metalzene, j-rock/visual kei, gördeszkázás, paintball, vámpírok, gépfegyverek.

Utánaolvasva, nem egy személyiségzavart (personality disorder) vagy ezek nyomait fedeztem fel bennük. (Amikből pár rám is érvényes, persze.)

  • Skizoid személyiségzavar (SPD), szociális kapcsolatok leértékelése, másokkal töltött idő lebecsülése, a társaság emberutálat miatti kerülése
  • Hisztrionikus személyiségzavar (HPD), folyamatos figyelemkeresés, akár nem megfelelő, szexuális jellegű viselkedéssel, sekélyes vagy eltúlzott érzelmekkel
  • Nárcisztikus személyiségzavar (NPD), elismerés, dícsőités, keresése, empátia hiánya
  • Avoidáns személyiségzavar (AvPD), szociális kapcsolatok, interakciók kerülése, alacsony önértékelés, félelem a negatív megítéléstől
  • Dependáns személyiségzavar (DPP), túlzott pszichológiai függés egy másik személytől
  • Határeseti (borderline) személyiségzavar (BPD), szélsőséges “fekete-fehér” gondolkodásmód, instabilitás a kapcsolatokban, az önképben, az identitásban és a viselkedésben, a DSM-IV által leírt összes személyiségzavar között a legmagasabb öngyilkossági ráta
  • Elég ennyi ide. Érdekes konstatálni, hogy két kicsit is hasonló jellegű ember még virtuálisan is ennyire inkompatibilis tud lenni. LOL.

    Nem akarok következtetéseket levonni és mélyenszántó tanulságokat írni, mert nem ez a célom. Csak meg akartam írni, hogy úgy tűnik, mindig sikerül összegyűjtenem az internet selejtjeit. Te viszont vigyázz ezzel, ha netalántán egy Lány az Internetről kapcsolatba lépne veled, vagy te vele, és romantikus értelemben elgondolkoznál róla, mindig kérdezz rá a pszichológiai állapotára, hátha tudja is, ha van valami baja. There are girls on teh intarnet. With severe psychological problems.

    Most pedig nyugodtan gondolkodj el, miért íródott és mit akar közvetíteni ez a poszt. Ami két külön részből áll, de mégis egy… Mindenki döntse el magának, és hasznosítsa a tudást.
    Nem, nem “szerelmekről” írtam, ne hülyéskedj, ezt mondtam is. “Kocka” vagyok, de nem hülye. De szerelem, illetve maradjunk annyiban, párkapcsolat is lehetett volna némelyik kapcsolatból, ha nem úgy alakultak volna a neuronok impulzusai, ahogy alakultak. A pszichológia közbeszólt. Ettől függetlenül még mindig bízok az internetben és a lehetőségeiben, csak nem annyira.
    De szerencsére itt vannak a reális, igazi barátok, akik ha kevesen is, de mellettem állnak, mikor ilyen vicces dolgok jönnek szembe. Azért kár.
    Néha túl szép lett volna, hogy igaz legyen. De nem sajnálom már a dolgokat. Csak egy kicsit.

    Mit ne mondjak, kicsit szar a kedvem. De pár nap, és elmúlik. Talán csak túlreagálok valamit, amit más még csak észre sem venne? Majd eldöntik a pszichológusok.


    Műveletek

    Information

    33 hozzászólás

    18 11 2008
    benyoboy

    Ez a tipikus olyan, őszinte poszt, amire igazából nem nagyon tudok érdemlegeset reagálni, csak bólogatni, mint ahogy azt az olvasáskor is tettem.

    18 11 2008
    Shakugan

    “én jobban ki tudom fejezni magamat írásban, mint szóban”
    Én is.Teljesen igaza van ennek a postnak.

    18 11 2008
    luggeriano

    Kérésre kitöröltem. – Rev

    18 11 2008
    Rev

    Luggi.

    Én csak azt írtam, hogy a realitása megvan, nem azt, hogy nagy a valószínűsége, hogy az interneten találjunk párt. A realitás megvan, van rá példa.
    Én nem tudok most azért megváltozni, és közönyös lenni online, mert valószínűleg úgyis koppanni fog, nekem ilyen a természetem, úgylátszik.
    Egyébként, igaz, hogy itt nem ütköznek ki azok a hibák, amiket IRL észrevennél, és blokkolna, de én úgy érzem, hogy épp a virtualitás segít itt, mert előbb ismered meg az ember személyiségét, és a barátokat a személyiségükért szeretjük, nem azért, mert tszem azt, ragyás a karjuk. Lehet, hogy a ragyás kar elijesztene a barátkozástól, de ha online-ból megy át IRL-be az ismeretség, akkor valószínűleg ez már nem fog érdekelni. Vagy ha igen, akkor nem barátkoztál vele eléggé össze virtuálisan. Én így gondolom…

    Úgy érzem, te már csalódtál a virtualitásban. Én még egyelőre nem.

    De azért ugyanazon az oldalon állunk szerintem.

    18 11 2008
    luggeriano

    Kérésre kitöröltem. – Rev

    18 11 2008
    Maya

    Rev, én teljesen tudom hogy most miért is írtad ezeket le………

    Ha belegondolsz engem is csak úgy internet segítségével, online ismertél meg. De tudod mit?
    Áldom azt a napot mikor megismerhettelek! És ha belegondolok, te vagy az első olyan barátom, akire úgy tekintek, igazán, mint egy testvérre.
    Persze idővel találkoztunk is, nem egyszer, személyesen! És féltél valamitől…hogy talán meggondolom magam, hogy barátkozzak veled..vagy valami ilyesmi… De nem gondolom meg magam, még akkor se ha te kéred😀

    Nekem te vagy a bátyusom, ha már nem is vérszerint, de én úgy tekintek rád. És az is maradsz. És rám számíthatsz, mert hát.. tudod hogy milyen a múltam, milyen a gondolkodásom és hogy milyen vagyok én.

    ” Ha egy kicsit borús a hangulatod, ne csüggedj, mindig eljön a szép idő. Mosolyogj, a jelen számít, ahol itt vagyunk mi, akik szeretünk téged! ”

    Remélem ismerős ^^
    Köszönöm, hogy vagy nekem Revci bátyó!❤

    18 11 2008
    terika

    …elég jel az, ha már túl sokat elemzed Magad. Önmagunkra aggatni bizonyos dolgok tulajdonságait nem mindig szerencsés, de annál jobb, mintha semmivel sem foglalkoznál, ami Benned zajlik. Viszont ez egyszerű.
    (…)
    Amúgy nem okoskodni akarok, csak ezt látom. Tanulmányozom ezeket a dolgokat, amikről fent is írtál (egyszer ebből lesz a doktorim majd figyeljétek meg😉 )
    Az internetre azt tudnám mondani, hogy egy olyan képlékeny massza és virtuális gyűjtemény, hogy amikor leülsz elé azt dobja, amire épp vágysz. Pont a sokoldalúsága és végtelensége miatt úgyis lesz minimum tíz darab olyan információ, ami a pillanatnyi lelki állapotodnak többféle képp is jó akár.
    Az egyszerű ember, a felhasználó, marhára nem az üzletet fogja keresni benne, élvezeti cikk azon kívül, hogy hasznos is tud lenni. Mindenki arra használja, amire akarja !! és ez most itt nem a szabad akarat: ha szomorú vagyok, akkor szomorúságot okozó infókat keresek, ha vidám vagyok, akkor vidám dolgokért dúrom a netet (ezt most általánosságba írom, nem [csak] magamra értve) stb.
    Szóval azt adja, amire vágysz…

    Az hogy hogy érzed Magad úgyis csak Te tudod. Szerintem nem jó sokat ülni a gép előtt, elveszejt. Érdekes hely ez egyébként. Már csak azért is, mert DE ez egy másik világ. ^^ Meg kell tanulni kezelni és, ahogy én tapasztalom egyelőre túl sokan buknak bele ebbe vagy használják rosszul/rosszra.

    Mellesleg nem kell meglepődni, hogy még így online is leélhetik az embert, ne légy ilyen naiv. A segítségért meg sose várj köszönetet, sose (nem mondom, hogy nincs, de ne várd).😉

    Az egyéni esetkezeléseid érdekesek. Ez Rólad is többet árul el, mint ahogy Te szeretnéd.😉

    Luggi ne haragudjál meg, de szélsőséges vagy, és ne buzdítsd Revet arra, hogy úgy lásson, ahogy Te.

    Amúgy egy költői kérdés: élvezitek ezt, hogy lúzernak gondoljátok Magatokat (Rev és Luggi) és hirdetitek smájlival a mondatotok végén? Revvel nem találkoztam még, így a személyesség hiányzik, viszont Luggival igen, semmi lúzer nincs benne, csak azért vagy az, mert annak tartod Magad. ^^ Ez gyengeség.🙂 És akkor most le lehet ugatni… ^^

    18 11 2008
    luggeriano

    Kérésre kitöröltem. – Rev

    19 11 2008
    Zaizen Jotaro

    Elgondolkoztam, és talán még éreztem is valamit a postod olvasása közben (no nem önsajnálatot, mint Luggi, inkább olyan… empátiafélét ).

    A valós világ és az internet világa az én szememben két külön dolog, az internet egy metaszint, más működési szabályokkal, és más identitású emberekkel (bár nem feltétlenül új identitással bíró emberekkel, inkább meta-identitású emberekkel). Ennek egyik oka az, hogy az interneten adagolhatod magadról az információt, azt mondod el magadról, vagy mutatod meg magadból, amit akarsz.
    A valós világ személyközi kapcsolataiban ezzel szemben rengeteg dolog kiderül valakiről, mielőtt megszólalna, és elengedhetetlenül elárul dolgokat magáról a legapróbb cselekedeteivel is. Hazudni könnyebb az interneten, hiszen ki ellenőrzi, hogy tényleg az vagy-e akinek mondod magad, és hogyan tenné ezt? (Van rá mód persze, de a legtöbb ember sosem sajátítja el az adatbányászás csínját-bínját.)
    Így hát az Interperszonális kapcsolatok nálam a való világhoz tartoznak, és ez jól is van így. A netes ismeretséget nagyon nehezen tudom (vagy merem) komolyan venni, annak ellenére, hogy nem is nagyon történt meg velem a negatív tapasztalataidhoz hasonló dolog.

    Jó poszt lett. Szeretem az ilyet.

    Luggihoz pedig intézném a következő szavakat: Az önsajnálatodnak csupán annyi az eredménye, hogy bőven jut a keserű krokodilkönnyeidből az összes blogra, amit látogatsz. Nem felemelő élmény, hogy szerte a neten a keserű tapasztalataidról olvashatunk, rossz képet is fest rólad, és elidegenít tőled másokat. Ha jót akarsz magadnak, ne csináld.

    19 11 2008
    Zaizen Jotaro

    Ja és töltsétek ki a kérdőívemet (te is Rev). Cserébe írok valami vicceset, ha megvan az eredmény.

    19 11 2008
    luggeriano

    Kérésre kitöröltem. – Rev

    19 11 2008
    Zaizen Jotaro

    Ha nem értetted volna tisztán: Magadnak teszel rosszat.
    A legtöbb ember udvariasabb annál, hogy kimondja rólad a véleményét, de szerencsédre engem (többek közt) a szabadszájúságom tesz hírhedté. Én nyíltan megmondom neked, hogy lúzer vagy, de azt is, hogy amiatt vagy ekkora lúzer, mert úgy viselkedsz, és úgy gondolkodsz magadról, ahogy azt a hozzászólásaidban látni. Az önsajnálat az önzés egy különösen káros formája, Luggi. Ráadásul úgy árasztod magadból a kétségbeesést, mint profi birkózó a testszagot. Biztos van előzménye, talán szívfacsaró történet, vagy épp egészen köznapi, de tökmindegy mi indított el a lejtőn, mert nyilvánvaló, hogy már nem is próbálsz megállni.
    Bizonyára szar dolog ezzel szembesülni, de érdekel is engem, én a csernusi iskolát követem. Le merném fogadni, hogy napról-napra elmondod vagy elgondolod ezt, de talán ha elégszer az arcodba dörgölöm, végre teszel róla. Vagy csupán elbújsz. Mindkettő preferálandó a mostani állapothoz.

    19 11 2008
    terika

    Kérésre kitöröltem. – Rev

    19 11 2008
    sjonna

    Édes Istenem, kezdődik megint… félelmetes ez a csávó. Miért nem adjátok már fel Zaizen és terika? Már két sor után felbaszom az agyam rajta.

    Rev, csak nyugodtan, tartsd magad, láthatod hova vezet az a fajta látásmód stb… többet nem is akarok hozzátenni ehhez, nem igazán érdekel a téma, de nem akarom hogy elindulj valamerre, amerre nem kellene.

    19 11 2008
    Ashi

    A korunkbeli (18-30) nők Rev a trendet követik Rev, vedd már észre. <– ezt tán nem kéne Luggi.

    A mai fejükben élő ideáloknál a “jófiúk” nem menők. Anyagi biztonság, minél jobb kinézet és bunkóbb viselkedés az ami ma menő (tisztelet a kevés kivételnek,)
    szóval fel lehet dugni a tudodhova a jófiú stilus, nem mész te sem vele semmire.

    <– ezt meg még annyira sem kéne. Mert kommersz, és faszság, már elnézést. Ezzel az önostorzással kéne felhagynod, ez tesz a legrosszabbat neked, nem a körülötted lévő nők (általad beképzelt) félszeg viselkedése.
    Meg ez egy önámító hazugság arra, hogy te biztos nem vagy ilyen, és meg sem próbálod.. Luggi az utóbbi időben beszélgettünk azért erről elég sokat. Nem véletlenül kérdeztem amiket kérdeztem.
    Légyszi, ha összeszednéd magad nem kéne ezeknek a dolgoknak így lennie. Komolyan. Tudod, hogy ezt nem rosszindulatból mondom, hanem mert így látom, így látlak.

    Pfff.. és még jó hogy Rev blogja, Rev post-ja, és …

    19 11 2008
    sjonna

    “A korunkbeli (18-30) nők Rev a trendet követik Rev, vedd már észre. A mai fejükben élő ideáloknál a “jófiúk” nem menők. Anyagi biztonság, minél jobb kinézet és bunkóbb viselkedés az ami ma menő (tisztelet a kevés kivételnek,)
    szóval fel lehet dugni a tudodhova a jófiú stilus, nem mész te sem vele semmire.”

    Ezt meg minél többször olvasom, annál viccesebb. Ezt még te sem gondolhatod komolyan. Mintha egy 16 éves depressziós kisfiú sorai lennének. Bazzeg, kinek menő az ilyesmi? Hol élsz te? Ez már nem a középiskola… Azt a kurva reped a plafon…

    19 11 2008
    sjonna

    Na megelőztél. Igen, ez a Rev posztja, de majd itt is szépen előjön az, mint minden blogon, amiknek köze van luggi dolgaihoz. Nem Revről fog ez sem szólni, hanem kezdődik megint a “siránkozás, a de geci az élet, mindenki fasz, csak én vagyok a irgalmas szívű szamaritánus és de szar nekem” című tragikomédia.

    19 11 2008
    AVA

    Szia!

    Csak a blogbejegyzést olvastam, a kommenteket nem. Hát- szomorú az egész, bár tényleg “kettőn” áll a vásár, mert vannak “árulkodó” jelei annak, ha valaki komplett pszichiátriai eset (vagy közel áll hozzá…).

    Egy időben neten engem is valahogy a hasonló fiúk találtak meg, voltak olyan bizarr dolgaik, hogy csak na! Hozzáteszem- én nem vagyok a netes ismerkedés híve, élőben jobb, viszont ellene sem vagyok, ha sikerül valakivel épp neten jól elbeszélgetni, nem zárkózom el a további ismerkedés elől! De valahogyan… tényleg minden sráccal volt valami “gond”.

    Viszont, épp ezért gondolkoztam el két dolgon is:
    – egyrészt, talán valóban azokat akarnak “csak” neten ismerkedni, akiknek amúgy is valami problémájuk van (nem olyan, mint a tied, hanem annál “nagyobb”, ami gátolja a személyesebb kapcsolatok kialakítását!)
    – másrészt, talán mindannyiunknak vannak “fura” dolgaink, de ezt neten egyesek könnyebben megosztják egy “ismeretlennel” (akivel még nem találkoztak), mint valakivel, akit személyesen ismernek (nekem néhány srác állítólag olyasmit mondott el msn-en, amit még senki másnak, mert nem merték, “normálisnak” akartak tűnni…!)
    – TE ISMERTED az említett lányokat- de néhol mintha “túloznál”! úgy értem, sokakkal előfordul azért olyasmi, hogy 25 éves rockbandáért rajonganak, vagy besértődnek, ha valamit megígérsz, aztán saját hibádon kívül mégsem úgy lesz (nekem az egyik srác tipikusan ilyen sértődős volt: “azt ígérted, hogy minden este leszel msn-en…!”- pedig nem is ígértem semmi konkrétat neki, akkor voltam, mikor “tudtam”…)
    – minden kétoldalú, tehát, ha VALÓBAN csak az ilyen embereket vonzod, az olyasmit jelenthet, hogy pszichésen neked is az ilyen emberekre van szükséged valamiért- lehet, hogy valaki ezt már felvetette (nem olvastam a hozzászólásokat), lehet, hogy tiltakozni fogsz… de “ez van” (bár jelzem, honnan tudhatnám én: de általában így szokott lenni…) Én többek között ezért szoktam le az “eltúlzott” netes ismerkedésről, mivel, észrevettem, hogy a sok problémás emberkének, akiknek “segíteni” próbálok, nem kell a segítés- csak az, hogy valaki vevő legyen épp az ő dolgaikra, kiegészítse őket, tehát, akkor lett volna “jó” a dolog, ha nekem is szükségük lett volna rájuk, mivel ők NEM IS AKARTAK megváltozni! Ezzel most szintén NEM RÁD célzok.🙂 Csak arra, hogy valamiért tán hasznosak neked ezek az emberkék… (lányok)… de neked kell elsősorba belegondolni ebbe, én mindig csak ötleteket vetek fel.🙂

    19 11 2008
    AVA

    Na jó. Nem két dolgon gondolkoztam el, hanem sok dolgon. A számolás sose volt az erősségem. :S

    19 11 2008
    AVA

    “A korunkbeli (18-30) nők Rev a trendet követik Rev, vedd már észre. A mai fejükben élő ideáloknál a “jófiúk” nem menők. Anyagi biztonság, minél jobb kinézet és bunkóbb viselkedés az ami ma menő (tisztelet a kevés kivételnek,)
    szóval fel lehet dugni a tudodhova a jófiú stilus, nem mész te sem vele semmire. ”

    Erről annyit, hogy fordítva is legalább ugyanannyira igaz. A fiúk egy részének is a “rendetlen” csajok jönnek be, akik a végén átvágják őket, és magasról tesznek rájuk. Úgy tűnik, ez valamiféle általános emberi vonás- s ráadásul épp a rendes embereknek jönnek be a “rosszak”, tisztelet a kivételnek!

    De: nem mindenki van így ezzel… vannak rendes lányok, és fiúk, akik szintén rendes fiút, vagy lányt akarnak (nem “rosszfiút”, vagy “rosszlányt”), s talán még olyan rosszak is vannak, akik eléggé ismerik önmagukat, és vannak olyan “rendesek”, hogy nem kezdenek egy “ártatlan lélekkel”.

    19 11 2008
    Rev

    A kialakult vitától szeretnék elhatárolódni. Luggi nem rossz ember, csak elkeseredett.

    >Zaizen
    Köszi a véleményt, és igyekszek kitölteni a kérdőívedet is.

    >AVA
    A túlzás dologhoz:
    A csaj a szóbanforgó j-rock bandáért és a negyvenvalahány éves énekeséért nemcsak hogy rajongott, hanem rendszeresen eléggé szexuális jellegű, szubmisszív jellegű fantáziálásai is voltak róla (az online “barátnőjével” együtt), és ezeket kérés nélkül megosztotta velem. Mondhatni nem igazán érdekelt engem, de ezt neki is alapból tudnia kellett volna…
    A másik lány pedig megsértődött egy MMORPG miatt… Mielőtt egyáltalán indokoltam volna a “távollétemet”. Egy MMORPG miatt, ami egy játék, ráadásul olyan típusú, amit tényleg egy random akárkivel is lehet játszani…

    minden kétoldalú, tehát, ha VALÓBAN csak az ilyen embereket vonzod, az olyasmit jelenthet, hogy pszichésen neked is az ilyen emberekre van szükséged valamiért-
    (…)
    Csak arra, hogy valamiért tán hasznosak neked ezek az emberkék… (lányok)

    Ezzel csak az a baj, hogy én nem igazán kértem, hogy “kedveljenek meg”, úgyhogy nem fejeztem ki szükségleteimet semmilyen formában.🙂 Ezt a vonzás dolgot is félig-meddig humorosan írtam kínomban, mert kicsit olyan, mintha egy selejtmágnes lennék. Nekem pszichésen egy tipikus genkigirl kéne, akinek nincs tragikus múltja, sokat mosolyog, életvidám, kicsit hiperaktív (de nem bulizós), helyes, aranyos, és megért. Pszichológiai defektusokat nem képzelek a tulajdonságok közé… Nem hiányzik az nekem. Max. annyi lenne elfogadható, amennyi nekem van, de a felsorolt esetek már durvábbak voltak…

    Hmm, legutóbbi az deszkázós, paintballos, fegyverkedvelő, rockzenés, köldökpiercinges – de egyébként igen helyes – leányzó lett volna, nem bántam volna a dolgot, bejött volna nekem ez a kicsit vad stílus… Vagy lehet, vicces lett volna, nem tudom.
    Persze azért rendes lány az ideálom, aki nem lázadozik senki és semmi ellen.

    19 11 2008
    AVA

    “A csaj a szóbanforgó j-rock bandáért és a negyvenvalahány éves énekeséért nemcsak hogy rajongott, hanem rendszeresen eléggé szexuális jellegű, szubmisszív jellegű fantáziálásai is voltak róla (az online “barátnőjével” együtt), és ezeket kérés nélkül megosztotta velem.”

    Hát, mint sok srácnak Kelemen Annáról, vagy Pamela Andersonról (ha már a 40-eseknél tartunk!)😉 – jelzem, TE ÉRZÉKELTED a rajongás “fokát”!🙂

    Persze, másokkal megosztani azért már “durva”, főleg, ha nem is érdekli őket…

    A “távolmaradással” kapcsolatban: én sem ígértem semmit, nem vagyok az a bizonyos “ígérgetek, aztán átverlek” típus, mégis “rámkenték”, no, az meg egy szimpla meg nem történt msn-ezés volt… hát Istenem, nem lehetek minden este msn-en, főleg, ha tegyük fel otthon sem vagyok, eszembe nem jutott volna, hogy az illető ezen “sértődik” meg úgymond. De igazad van! Ő is tipikusan “túlérzékeny” személyiség volt- én nem sértődnék meg hasonlóért.🙂 (Gondolom te sem!)…

    “Ezzel csak az a baj, hogy én nem igazán kértem, hogy “kedveljenek meg”, úgyhogy nem fejeztem ki szükségleteimet semmilyen formában.”

    Ez nem “nyiltan” történik, de hagyjuk, mert részemről is csak feltételezés!
    Akaratlanul adhattál olyan jeleket (nem is jeleket- az egész viszonyulásod érzékeltethette valahogy az egészet…). Na mindegy. Remélem nem érted félre!

    “Nekem pszichésen egy tipikus genkigirl kéne, akinek nincs tragikus múltja, sokat mosolyog, életvidám, kicsit hiperaktív (de nem bulizós), helyes, aranyos, és megért. ”

    Erről annyit, hogy tudatosan “talán”… viszont, egyik barátnőm jut eszembe, aki szintén panaszkodik, hogy egy “rendes fiú” sem találja őt meg- miközben, észre sem veszia sok rendes srácot, aki közeledne. Persze, az azonnal megtetszik neki, akinek a “szeme se áll jól”. De tudod mit: elhiszem neked.

    Azért, mert nálam szerencsére egybeesik a tudatos-ösztönös igény: mindkét módon az “aranyos” fiúk jönnek be. Ezért is nem bajlódtam sokat a problémás esetekkel. Ne értsd félre: NEM zárkóztam el, sőt, segíteni is akartam (ha tudtam volna- mert nem kértek belőle). Általában túl érzékeny emberkék voltak, akik legbelül jól érezték magukat nagy “önsajnálatukban”, vagy mindenféle “devianciával” terhelt személyiségek, nagy “világfájdalommal”…

    “Persze azért rendes lány az ideálom, aki nem lázadozik senki és semmi ellen.”

    A lázadozás néha csak neked tűnik “lázadozásnak”… hm… a fenti lány (a legutóbbi) nem feltétlen lázadásból művelte ezeket a dolgokat, hanem, mert talán bejöttek neki. :))

    Régen az is lázadásnak számított, ha egy nő továbbtanult. Pedig nem lázadásból tette, hanem bizonyára érdekelte, amit tanult.

    Bármit fel lehet lázadásnak fogni- attól függ, honnan nézed.😉 (Amellett, hogy van, ami tényleg csak lázadásból megy, mert az illető úgy érzi, “el van nyomva”…!).

    Ennyi erővel mondhatnám, hogy nekem olyan fiú kell, aki semmi ellen sem lázadozik, hanem ha odaállítom főzni, akkor ott áll egész nap… és vehetném “lázadásnak” azt, ha nem akar, mert ugye, a férfiak jobb szakácsok.😉 Szóval, ez egy DURVA PÉLDA, erősen kiforgatott- csak jelzem, minden nézőpont kérdése.🙂

    19 11 2008
    AVA

    Egyébként, tényleg ne vedd komolyan, amiket írtam- valószínűbb, hogy az említett lányok tényleg csak azért téged találtak meg, mert “túl rendes” vagy te is- abban az értelemben, hogy nem hajtod el a fenébe őket, ha észreveszed, hogy valami “gond” van velük…

    19 11 2008
    Rev

    Jaj, nem azért írtam, mert szerintem ő lázadt ezekkel, vagy rosszalnám, sőt. Csak hogy ő kiemelkedett a többiek közül ezekkel, és a hasonló korú, punk rockért rajongó, piercinges, deszkás lányokat szokták “lázadónak” hívni.

    Inkább olyan lázadásra gondoltam, hogy pl. ne legyen emó, meg akármi ilyen értelmetlen behatárolódás a világgal szemben…

    Egyébként értem én a tudatalatti jeles dolgot, de nem érzem reálisnak. Úgyértem, akármennyire gondolkozok, nem tudok olyasmire gondolni, ami azt sugalhatta volna nekik, hogy ők jók lesznek nálam. Inkább csak “pont jól jöttem” nekik az adott időszakra. De mindegy végülis.

    BTW, a zsiráf kurva anyját azoknak a fiúknak, akiknek bejön a szőke, szilikontömlő Kelemen Anna. Hihetetlen, milyen példákat hozol fel… Legalább Hirano Ayát írtad volna. Jó, ő nem is 40 éves…
    De hihetetlen, hogy egy csaj milyen “sármot” meg “szenvedélyességet” bele tud látni egy középkorú, cingár, ráncos, véreres szemű, kusza hajú j-rockerbe, aki nem veti meg a piát és a nőket sem… Mindössze amiatt, mert tetszik a hangja, és mert simogatja a mikrofonállványt… Na mindegy, nem megyek bele, mi is tudunk fanboykodni, csak diszkrétebben.

    19 11 2008
    AVA

    “Egyébként értem én a tudatalatti jeles dolgot, de nem érzem reálisnak. Úgyértem, akármennyire gondolkozok, nem tudok olyasmire gondolni, ami azt sugalhatta volna nekik, hogy ők jók lesznek nálam. Inkább csak “pont jól jöttem” nekik az adott időszakra. De mindegy végülis.”

    Jól van! TE TUDOD! :)) Egyébként- nem egészen ezt írtam, hanem, hogy “ott maradtál”, mert részedről is volt egy kis “pszichés haszon” (ne aggódj, bárkivel előfordul!)- lehet, hogy bepróbálkoztak ők sokaknál- de azok elhajtották őket, és kész… ugye, így már “érthetőbb”? De ne aggódj- velem is fordult már elő hasonló.

    “BTW, a zsiráf kurva anyját azoknak a fiúknak, akiknek bejön a szőke, szilikontömlő Kelemen Anna. Hihetetlen, milyen példákat hozol fel… Legalább Hirano Ayát írtad volna. Jó, ő nem is 40 éves…”

    No, pedig a fiúk jó nagy részének bejön a Kelemen Anna! ;))) Nos, én is mondhatnám ugyanezt, azokra a csajokra, akiknek a kopasz fejű, kigyúrt, “bungó” állatok jönnek be, stb.😀 Megint csak ott tartunk, hogy sajnos, a lányok-fiúk jó nagy részének a trendi jön be, de vannak “kivételek” (csak kár, hogy kevesebben- bár nem kevesen!)…🙂

    “De hihetetlen, hogy egy csaj milyen “sármot” meg “szenvedélyességet” bele tud látni egy középkorú, cingár, ráncos, véreres szemű, kusza hajú j-rockerbe, aki nem veti meg a piát és a nőket sem…”

    Na hát, ezt én sem értem, “beteges” egy ízlése volt… vagy csak a “belső” számított neki!😀 Na jó, ez utóbbit poénnak szántam… inkább a “beteges” ízlés… vagy apakomplexus… vagy kitudja, én nem ismertem!

    Tényleg te tudod, mennyire “gerjedt” az említett fickóra…!😉

    19 11 2008
    AVA

    Megint elírtam, bunkó, s nem “bungó”- talán azért, mert egyik fiút sem szoktam azért “lebunkózni”. Nem az én stílusom. Valahol olvastam egy olyan kifejezést, hogy “bájosan ostoba”- ezt szoktam rájuk alkalmazni, ha “muszáj”- s csodák csodája, még hatásosabb is… az igazán “bunkó” fiúk ugyanis még azt is élezik, ha egy csaj a fejükhöz vágja a “bunkóságukat”…😀

    Na mindegy, a lényeg, hogy én sem szívesen azonosulok azokkal a lányokkal, akiknek a fenti “fiútípus” jön be. A “túlérzékeny”, hisztiző fiúkat sem kedvelem, de azt hiszem, ezt már írtam is valahol. Egy nőnek nem feltétlenül vagy a “nyálasan romantikus”, vagy a “durva, és bunkó, kettőig-se-tud-számolni” típusú fiúk jönnek be, hanem a “normális”, emberi, úgymond “középkategória”.

    Gondolom, ti fiúk is így vagytok ezzel! Úgy értem, nem a szélsőségeket kedvelitek (rózsaszínű-“cuki vagyok”-nyuszika, vagy “femme fatale”…).😉

    19 11 2008
    AVA

    Bakker, “élvezik”, nem “élezik”… már nem is írok többet… megártott! :S

    19 11 2008
    terika

    Rev légyszíves töröld már a postomat, amiben Lugginak válaszolok. Írtam msnen is, de itt hátha hamarabb észleled. Szóval kérlek szépen töröld, amit neki írtam, az egészet. Nem bűnbánatból kérem, átbeszéltem vele ezt és most úgy látom nem helytálló, amit ott írok. Ennyi.
    THX!

    Rendben. – Rev

    22 11 2008
    SlyZero

    Lusta voltam elolvasni az összes kommentet így ébredés után, tehát, ha már volt róla szó, akkor bocs.
    „Volt olyan, aki vérig sértődött, mikor nem mentem aznap az adott MMORPG-re játszani, miután azelőtti nap megígértem…
    Volt olyan, aki az MP3-lejátszómat kérte volna, hogy küldjem el, mert neki nincs, de szeretne…”
    LOL,😄, etc.
    Nem akarlak elkeseríteni, de ezek a jelenségek bármely offline lánynál előfordulhatnak (az utolsó előtti kb.: 100%-os valószínűséggel, csak az MMORPG-helyére valami más baromságot kell behelyettesíteni), a lényeg, hogy megígérted, és az ígéretedet be kell tartani. És vice versa (bár itt talán bőven elegendő lenne a „versa” is), ha egy csaj (vagy, az ezen szerepet betöltő partner, és itt most mindenkinek a saját fantáziájára bízom a dolgot) megszegi a neked tett ígéretedet, akkor automatikusan lentebb sorolhatod a megbízhatósági skálán.
    Minden embernek megvannak a maga hülyeségei, csak legfeljebb, amit haveri/baráti kapcsolatban elintézel egy „hülye szegény” vállrándítással, az egy párkapcsolatban már kifejezetten idegesítő tud lenni (még abban az esetben is, ha mindkét partnernek ugyanaz a defektje). Az általad említett példák persze elég szélsőségesek (a féltestvérével baz?!?), de készülj fel, hogy normális kapcsolatokban is lesznek szélsőséges hülyeségei a másiknak (<- mondja ezt az, aki már kisebb dologért is szakított, na mindegy).
    Amúgy a poszt érdekes. Nem feltétlenül értek egyet minden szavával, de mindenesetre tanulságos lehet azoknak, akik a valóságban is „yandere” személyiségtípussal akarnak párkapcsolatot.

    27 11 2008
    Mion

    Szia Rev!
    Eddig az ironizáló oldaladat “ismertem”, de bevallom, hogy nekem egy blog valóban arról szól, hogy személyes jellegű dolgokat osszunk meg. Most megint belecsúsznánk abba, hogy a neten, ami se rossz, se jó… valami ilyesmit közvetítettél az agyamba, de nem tudom eldönteni, hogy te most jónak, vagy rossznak tartod a netet. Kétségtelen, hogy ismered az előnyeit, és a hátrányait is.
    A másik téma… én eddig, amennyit láttam, olvastam “Belőled”, nem tartalak valami lúzernek. Mindenkinek van defektje, igen! De nem mindenki osztja ezt meg egy blogon. Le a kalappal.
    Lényeg, ami lényeg: gondolom, elmúlt ez a rosszkedved:D hiába, mindenkinek vannak ilyen napjai:D
    Egyet akartam még mondani: az egyik Gale Shrine szerkesztő voltam a háromból.

    27 11 2008
    Rev

    Szia.

    Jó vagy rossz? Mindkettő, attól függ, éppen mit várok…

    És köszi az elismerő szavakat.

    15 12 2009
    Pötty

    *Megöleli Revet* Imádlak! Örülök, hogy rátaláltam a blogodra! Te egy olyan ember vagy, aki azt hiszi magáról hogy tele van hibával és szarnak tartja magát, de igazából többet ér, mint bárki más! Becsüllek, mert őszinte vagy, kedves és megbízható. Eddig még soha nem találkoztam ilyen emberrel, akire ez mind jellemző, de benned ezt mind megtaláltam! Megígérek valamit, mindig veled leszek!

    Huhh….Ez után olyan hangulatom van, mint ha szerelmet vallottam volna valakinek!^^

    De akkor is imádlak!^^,

    21 01 2010
    kotosy

    Tudom, hogy ez a poszt sem éppen egy mai darab, de hát mivel csak nemrégiben találtam rá a blogodra, így csak most reagálok.🙂 Olvasom a bejegyzéseidet, egyiket a másik után. Azt kell mondjam, hogy ez volt az ami legjobban megfogott. Amikor ott tartottam az olvasásban, hogy

    “Itt az első benyomás a viselkedésed, nem a hajad.”

    már éreztem, hogy ez a poszt innentől kezdve majd mondani akar valamit. Nem abban a “na majd én megmondom a tutit” stílusban, hanem valahogyan egészen másképp. Az egésznek van valami átütő, mély hangulata. Az egész olyan őszinte, annyira látszik hogy szívből jön, hogy arra nincs is jobb szó annál hogy totálisan őszinte.
    A poszt tartalmát jóllehet többféleképpen is lehetne vizsgálni. Nyilván a rosszmájúak belelátnának valami személyes “selejtséget” részedről. De valahogy nem ez a lényeg. A virtuális kapcsolatok fontossága, jellege, olyan precizitással körül van írva, ahogy még eddig sehol sem olvastam. Érzelmi oldalról, saját tapasztalatokra alapozva közelítetted meg a témát. Ez tetszik. Sőt, egészen kiválóan oldottad meg. Akármennyire fura a 4 lány esetét olvasva eszembe jutott néhány saját tapasztalat; és amiből eddig nem tudtam levonni semmi tanulságot, most valahogy mégis megmozdult bennem valami és megváltoztatott valamit. Ilyet elérni nem kis teljesítmény. Gratulálok a bejegyzéshez!

    Végezetül: “Egyszer a “vajszívem” miatt fogok sírba kerülni.” – Én is hasonlót érzek időnként. “Vagy más áll a háttérben?”🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

    WordPress.com Logo

    Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

    Twitter kép

    Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

    Facebook kép

    Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

    Google+ kép

    Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

    Kapcsolódás: %s




    %d blogger ezt kedveli: