Szép? Talán. Gondold újra.

27 04 2009

Ki miért szép? Kezdhetném azzal, hogy a szépség relatív fogalom, vagy hogy ízlések és pofonok, vagy hogy a belső a lényeg, de akkor pár mondatos lenne csak ez a bejegyzés. Tegyük fel, hogy van abszolút szépség. Mint egy skálán, negatívtól pozitív értékekig. Manapság úgyis ez az elfogadott nézet, hála a modelleknek, a médiának, a marketingnek, meg ki tudja még milyen szociálpszichológiai hatásoknak. Nem mintha ezt helyeselném, de most tegyük fel, hogy így van. De még ha így is van, szerintem mindenképpen kétféle szépség van. Az egyszerűség kedvéért, meg hogy megkönnyítsem a dolgom, és kivédjem a furcsálló gondolatokat, a továbbiakban a szépséget, mint női tulajdonságot jellemzem, a férfiakra-fiúkra vonatkoztatva majd megírja, aki akarja.🙂

Nos tehát szerintem kétféle vállfaja, két vetülete van a szépségnek. Nem tudom, hogy fogalmazzam meg pontosan, milyen az egyik, és milyen a másik. Először is adjunk nekik nevet! Hmm. Az egyik legyen “szexi szépség”. A másik legyen “aranyos szépség”. Talán páran már kezditek érteni, mire gondolok. Igen-igen, de hadd jellemezzem mindkettőt.
(Szerk.: Mivel sokan félreértették a posztot, leírom, hogy ezek nem archetípusok akarnak lenni, nem azt akartam leírni, hogy (csak) ilyen meg olyan lányok-nők vannak. Sőt egyáltalán nem lányok típusait akartam leírni. Ezek inkább hozzáállások az illető saját szépségéhez, kinézetéhez, vagy egy pluszolós, meg egy mínuszolós is. Amiket leírtam, inkább csak “kiterjesztései”, tünetei a két hozzáállásnak. És igen, vannak csúnyácska de egoista, szexi és szerény lányok is, természetesen van bőven a két “véglet” közt is, akik mindkét hozzáállás jeleit mutatják.)

Hát van a “szexi szépség”.

(De hülye egy átvétel ez az angol sexy szó alapján; jelentése helyesen kb. annyi lenne, “szexes”, tehát szexre utaló, ingerlő. Ugye, hogy ugye?) Nehéz lenne egy szuszra körülírni. Inkább azt írom, tessék körülnézni bármelyik plázában, vagy a myVIP-en, ott lehet látni sok “sexy csajt”. Ez a fajta “szépség” az, ami túl van erőltetve manapság, és ez az, amit a média, a divatvilág, a hírességek sugallnak. Nevezhetnénk pávaszépségnek is. Milyen is ez? Karcsúnak lenni, formásnak lenni, kerek mellek, feszes popsi. Megfelelő bőrszínárnyalat, lehetőleg minden hiba nélkül, csillogó haj, tökéletes smink már reggeltől. Ezek a lányok büszkék magukra, kicsit talán még egoisták is, és nyíltan hirdetik, hogy ők igenis szépek és szexik. És ez is a céljuk; tetszeni a fiúknak, minél többnek. És ez még a természetesebb véglet, akik nagyjából alapértelmezésben is szépnek tekintik magukat, és azok is. De vannak, akiknek a természet adta részletek nem elég jók. Egyesek, nem is, elég sokan közülük odáig mennek, hogy a “szépség” eléréséhez rendszeresen járnak szoláriumba, mert a télen is bronzbarna bőr “szép”, a fehér bőr “nem szép”. Manikűröshőz, kozmetikushoz járnak, mert a műköröm, műszempilla, rajzolt szemöldök, a teljesen sima, szinte mesterséges arcbőr “szép”, a természetes köröm, szempilla, szemöldök, arcbőr “nem szép”. Festik, melírozzák a hajukat, mert a természetes hajszín “nem szép”. Egyesek még az orruk, ajkuk, vagy mellük alakjával és méretével se elégedettek, és plasztikáztatják, hogy “szépek” legyenek. Mert van, aki ennyire elégedetlen a természet adta kinézetével. Persze, nem mindenki ilyen szélsőséges, aki ebbe a csoportba tartozik, de elég népszerű szélsőségek ám ezek manapság.
Esetleg épp a médiának hála, de már talán mindannyian kezdjük elhinni, hogy igen, ez a “szép”, ezt közvetíti minden, a tévé, a bulvár, a szépségversenyek, de még a ma már elfogadottá vált pornószakma is. És hogy aki nem ilyen, az “nem szép”, tehát egy senki, egy nulla, aki nem lehet sikeres.
Náluk lényeges a divatos, sokszor kihívó öltözködés, a divatok és pillanatnyi stílusok követése, rájuk jellemző a kiegészítők imádata, mint amilyen a napszemüveg, amit eredetileg csak tűző nap esetén szoktak hordani az emberek, nem késő este. Szívesen fényképeztetik (sőt fényképezik) magukat, és sok képet ki is tesznek magukról az internetre.
Valahol a tökéletesség tényleg vonzó, az ember, mint minden lény, arra van programozva, hogy a legtökéletesebb egyedekkel párosodjon. Ez pusztán biológia, de valahogy kivetül a társadalomra manapság is, akármennyire civilizáltak vagyunk. Mert ha jól néz ki a csaj, akkor már kéne a srácoknak. Talán nem sokra kéne, de arra nagyon. Ki ne ismerné ezt? Csak jól kell kinéznie a lánynak, és máris megtelepednek sokak fejében azok a rossz, csúnya gondolatok. Ezért “sexy” a “sexy”. És ezek a lányok tudják ezt, és mivel úgy tűnik alacsonyan van az erkölcsi értékrendjük, ők direkt ezt akarják, ők a “hímek” figyelmét akarják, hízeleg nekik mások vágya. Mondhatni az “akarást akarják”. És természetesen itt jönnek képbe a bulik, pasizó hadjáratok, és egyéjszakás kalandok. Természetes, hogy valahol minden fiúnak tetszenek az ilyen lányok. Ösztönszinten biztosan. A baj csak az, hogy egy párkapcsolat, hovatovább, egy őszinte szerelem nem elsősorban ösztönszinten dúl, hanem lelki szinten. Néha kételkedem, hogy valóban szerelem-e az, amit ezek a lányok éreznek a “pasijuk” iránt. Hiszen olyan könnyen szakítanak pár hónap után, és pár héten belül már felszednek valaki mást, egy “új párt”. Általában a bulizás és a szex a fő mozgatórugójuk, és talán épp az utóbbi hiánya miatt vetik bele magukat olyan nagy hévvel az előbbibe, ha épp egyedül vannak.
Hívják őket még sokféleképpen, például plázacica, cicababa, szexi csaj, fullos csaj, dögös csaj, bombázó, gida, meg egyéb ilyen neveken.

És van az “aranyos szépség”.

Azok a lányok, akik nem akarnak a legszebbek lenni, és nem is tartják magukat különösen szépnek, miközben pedig szépek. Nem feltétlenül istennői az alakjuk, nem hibátlan az arcbőrük, még csak nem is veri vissza a napfényt a hajuk, de ők meg vannak elégedve magukkal úgy, ahogy vannak. Nem akarnak szépséges hercegnők lenni, nem egoisták, nem akarnak minden srácnak tetszeni. Ha bókolsz nekik, akkor ők nem azt mondják, “tudom, köszi”, hanem zavarba jönnek, elpirulnak, és megköszönik a bókot.
Nem tartják létfontosságúnak a sminket, nem feltétlenül olyan ruhát hordanak, ami sokat mutat belőlük, hanem olyat, ami kényelmes. Ki tudja, talán néha még szemüvegük is van.
Sokan közülük egyenesen csúnyának tartják magukat, épp az előző csoport egoista nőstényei miatt, akik lenézik azokat a lányokat, akik “nem olyan szépek”. Nem szívesen tesznek ki magukról képet az internetre, nem fotózzák magukat az új ruháikban, és nem mindig hiszik el a bókokat. De belül nagyon jól esik nekik.
Elég sok fiú rájuk se hederít, holott ők is szépek, és ők természetesen, a hibákkal együtt szépek. Lehet, hogy nem az jut eszedbe rögtön egy ilyen lányról, ami az előbb, de ez csak jó, mert előbb nem a szexpartnert, hanem az embert, az érző lényt látod benne, és így mégiscsak nagyobb a tisztelet iránta. Ettől függetlenül, lehetnek nagyon nőies jelenségek, sőt.
Míg egy tökéletesen szép(nek tűnő) lánnyal mindig megvan az a baj, hogy a környék hímállományának 90%-a igényt tartana rá, addig itt nem kell ilyesmitől tartani, és a “visszafogottabb” lányok hűségesebbek, odaadóbbak is, jobban féltik a kapcsolatukat, épp azért, mert nem büszkék magukra. És szerintem jobban is szeretik a párjukat, és eszük ágában sincs cserélgetni, mint egy zoknit.
Tehát amíg a többi csajnak például egy tekintélyes dekoltázst, vagy kivillanó combokat kell produkálnia, hogy a célközönségénél elismerést vívjon ki, addig az aranyos lány elég, ha csak mosolyog, és aki fogékony rá, azt úgyis elvarázsolja, anélkül, hogy igazából akarná. És gyakran igazi is az a mosoly, nem műmosoly, tényleg kedvesség, törődés, jóakarat, együttérzés bújik meg mögötte, mindenféle gőg és beképzeltség nélkül.
Őket is lehet többféleképpen hívni, például aranyos lány, helyes lány, leányzó, kislány, cuki lány, meg hasonlók.

Szóval van ilyen szép meg olyan szép is. Az egyik mindenkinek tetszik, csak kicsit mű, a másik meg nem mindenkinek tetszik, holott szerintem sokkal többet ér, és sokkal nagyobb érték rejtőzik mögötte. Megjegyzem, van átfedés a kettő közt, olyan értelemben, hogy egy olyan lány is lehet beképzelt liba, akit elsőre aranyosnak neveznék, és egy erősen optikai tuningos csaj is lehet rendes mindenkivel, persze. Mindenesetre én már rég eldöntöttem magamban; az “aranyos” jobb, mint a “vonzó”. A végén úgyis az aranyosból lesz a vonzó. (Na és a szégyellősség plusz pont, naná.) Csak ennyit akartam írni mára, lehet mérlegelni, ki melyik csoportot részesítené előnyben!

Ez nagyon értelmetlen poszt lett, nem sikerült olyanra, amilyenre gondoltam először. Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen átment-e, amit ki akartam fejezni, de remélem igen. Viszlát~


Műveletek

Information

40 hozzászólás

27 04 2009
gil

nagyon sok mindenben nem értek egyet veled. te csak az archetípusokat írod le. vagy a szélsőséges típusokat. az embereket nem lehet ilyen könnyen kategorizálni, és tudom, hogy nem választottad el egy éles vonallal a két szépséget, de eléggé leegyszerűsíted az egészet: azt mondod, vannak ezek, vannak azok, és van egy kicsit mindkettő, de vannak olyan emberek, akik egyszerűen se egyikbe, se másikba, se mindkettőbe nem tartoznak, és ez a nagy többség szerintem. Szóval ne gyömöszkölj bele a kategóriáidba mindenkit.
A post egyébként tetszett, tényleg.

27 04 2009
terika

Nem hiszem, hogy el lett túlozva az archeotipusos magyarázat. Azt emelted ki, ami leginkább szemet szúr. Értem, hogy miről beszélsz. A miértet már kevésbé…, de biztos okod volt erre a postra.
Én inkább egyfajta “lázadásnak” tekintem ezt a műviség ellen. Én nem tartom jónak, hogy így el vannak borulva a mai nők. Szem és fültanúja voltam egy hétvégi beszélgetésnek, ahol három szőke és egy barna találkoztak. Semmi szia vagy helló, egyből témánál voltak:” jujjjj de jó színed van, tök jó barna vagy… aha, szoliba voltam …” stb. o__________________o

Illetve azt fűzném hozzá ahhoz, hogy beskatulyázol, hogy igazából ez nem a férfiak hibája. Nem a férfi hibája az, hogy a nő nem engedi, nem hagyja megismerni magát. Sokszor önző és hisztis, esélyt sem adva egy normális kapcsolatnak (barátság, párkapcsolat, bármi), holott a cél közös lenne – elméletileg. Szóval az egy okos érvnek tűnik, hogy nem látja valaki elég körültekintően a típusokat, de mivel nincs is erre lehetősége, így én nem gondolom ezt hibának – mivel ez java részt a nő hibája (a sok hazudozásról és ki nem mondott érzésekről, szándékokról nem is beszélve). A nők gonoszak, persze a férfiak is tudnak ezt azt, de a nők azok…romlottabbak. Szerintem – persze nem evidensen értem ezt minden nőre, vagy minden férfira, de az átlag ez.
Nah mindegy, nem megyek ebbe bele.

27 04 2009
himicuno

én egyetértek😄

Szerintem :
Manapság mégiscsak lehet kategorizálni az embereket (hjó..hjó.. persze vannak kivételek ˘-˘).
Szerintem mostanság a lányok/csajok inkább az első “kategóriába” tartoznak ˘˘”” :
mindenki csini akar lenni,
mindenki egyedi akar lenni,
mindenki vonzó akar lenni,
mindenki elbűvölő akar lenni,
mindenki lenyűgöző akar lenni,
mindenki sexi akar lenni,
mindenki a figyelem középpontjában akar lenni …stb. (XD a felsorolást még lehetne folytatni…)
<- és hogy ezt elérjék mit tesznek?… hát azt amit az első “kategória” bemutatott … a természetes szépségüket “elásva” előhozzá a műszépséget, ami szinte már nem is szépség inkább …öm…. khm…^^” inkább nem írnám le (kicsit fel kell boncolni a “sexi” szót és máris meg lehet érteni)..

A második kategória meg … csendesek, visszahúzódóak, nem keresik a rivaldafényt … <- de viszont (mivel az előző kategóriából több van) ki lesznek/vannak közösítve kisebb-nagyobb mértékben .(<- bár.. ez nem olyan biztos… nem sok ilyen személyt ismerek…)

˘˘ persze vannak kivételek… átmenetek a kettő között …

27 04 2009
sjonna

Valahogy annyira távol áll tőlem ez már, hogy nem is tudok reagálni rá. 16 éves koromban még foglalkoztatott, de szerencsére a világ mára nagyobb hely annál, mintsem hogy két típus létezzen a nőkből vagy bármiből.

Vallom azt, hogy mindenki bekaphatja aki nem tetszik valamiért (ilyen a fentebb említett nő is). Kizárva, amennyire lehet, persze nem mindig sikerül de hát ilyen az élet. Máshogy nem is lehetne élni. Mindenkinek van valami hasonló happyje. Ezek szerint a tiéd ez, legalábbis az egyik. Egy biztos, soha nem volt még barátnőd és mintha félnél is tőlük, valahogy kiérzik az írásból, persze lehet tévedek.

27 04 2009
Rev

Hjuh…

1) Danke a szép szavakat.
2) Igen, sarkított, nem csak ez a két fajta lány/nő létezik. De alapvetően így volt a legalkalmasabb leírni, amit gondoltam.
3) Miért írtam? Semmi különösért, csak írhatnékom volt már, és ez jött, régóta fontolgattam.
4) Félek-e tőlük? A tökéletesnek tűnő lányoktól? Talán. Tetszenek? Általában igen, valamennyire, de egy aranyos, visszafogottabb lányt tartok alkalmasabbnak párkapcsolatra.
5) Szóval nem zsánerem a nők kategorizálása, meg ez a művi szépség vs természetes szépség téma, csak előhúztam egy témát a fejem mélyéről. Egy biztos, Thrazzon is olvasta, és tökre egyetértett velem, pedig…

28 04 2009
terika

Mellesleg lenne egy megjegyzésem: ezt a tipizálást és tetszeni akarást azért nem csak a lányok/nők produkálják…😉

28 04 2009
Rev

Naná, csak én miért írjak a férfiakról? o_o A kis felzselézett hajú cickányokról meg társaikról.

28 04 2009
AVA

Nos, én külsőre inkább természetes vagyok, alig van rajtam “mesterséges” jegy (smink; a sokat mutató ruhákat sem szeretem), sőt, bár igényes vagyok, de eszem ágában sincs egész nap a külsőmmel foglalkozni (amúgy is túl unalmas lenne).

Ha azt mondják szép vagyok, mégis azt felelem: “tudom, köszi”… hm… akkor én melyik típusba is tartozok…???😛

Egyébként, számomra is kicsit a “két szélsőséget” írtad le, az olyan lányt/nőt, akinek CSAK a szépség fontos, és az olyat, aki természetes, ám nagyon kis szende-szégyellős is egyben.

Sok nő igényes a külsejére vonatkozóan, mégsem pakol magára egy kiló ilyen-olyan festéket, nincs benne szilikon, és ezernyi más dolog is érdekli. És azt sem hiszem, hogy a természetes lányok mind pirulósan-szégyellősek lennének, viszont jó lett a cikk, abban, hogy bemutat két “fő” típust a sok közül.😉

30 04 2009
Motoko

Úgy egy éve leírtam valahol a számomra tökéletes nőt, de azóta hangyányit változott az ízlésem:D

Sötét hosszú haj (barna, fekete esetleg vörös)
Zöldes kék szempár. (ne lehessen eldönteni)
Kedves aranyos/mosolygós arc.
Dús ajkak.
Közepes méretű mellek. (hazudok!:D)
A cici méretéhez passzoló csípő.
Szép hosszú lábak.
A popsi mérete nem számít csak legyen feszes.
Néma.😀
Jártas legyen a Konzolok és Animék-Mangák világában.
Szeresse a szexet és ne legyen esküvő+gyerek mániája!

1 05 2009
sjonna

Ilyen nem létezik, már az animénél megbukott az egész.😀

2 05 2009
Mephaela

tetszett ez a post, viszont ha már nők és kategorizálás, a konditeremben ihleteket lehet venni…ott van a nő, aki sportolni jár oda, mert pl én szeretek formában lenni és nem kifulladni, ha egy busz után futok, ott van a 40 éves cica mica, akinek nincs férje és csak divatból jár kondizni, hogy villogjon a korát meghazudtoló alakjával, vagy ott van a csaj, aki nincs megelégedve magával(amit te is ismertettél) és lenézi azt, aki nem divatosan megy kondizni, és minden pasival kikezd, akinek az izomkapacitása már 5x akkora mint a teste…huh gyerekek…a konditerem tényleg kemény hely….

2 05 2009
AVA

Ez jó, én is járok kondizni, kb. abból az okból, mint te.😀

“és minden pasival kikezd, akinek az izomkapacitása már 5x akkora mint a teste…” :S

Ez viszont ijesztően hangzik, az ilyen már nem is hím, inkább mutáns lehet.😀

10 05 2009
Pötty

Teljes mértékben igazad van! =)

10 05 2009
Pötty

Annyit hozzáfűznék, hogy nem pakolok magamra egy tonna sminket, de szeretem a szép, kényelmes, az alakomat jól kiemelő ruhákat, nem hordok haspólókat, nem hordok mini, sőt semmien szoknyát (csak nagyon nagyon ritkán), inkább farmert hordok és abból is a répagatya (plázabiccses, csőfarmer)
amit felveszek, nem vagyok egoista (nagyon xD….na jóó néha) de ha azt mondják szép vagyok én is a “tudom, köszi” választ használom!

10 05 2009
Rev

Na kiegészítettem a posztot, mert sokan máshogy értelmezték, mint amilyen értelmezést én vártam volna. Talán így világosabb lesz a mondandóm.:/

10 05 2009
Seijun

Néhány bekezdés elolvasásához már nem volt elég energiám, de többségében nem értek egyet az általad leírtakkal. Nyilván te is tisztában vagy vele, hogy a fentiek végletekig túlzó állítások, olyannyira, hogy az már az igazságtartalom rovására megy. A “szerkesztés” részt egyrészt nem értem, másrészt kifogásnak érzem. Te egy skálát vázoltál megadott szempontok szerint, aminek egyik végén a “vállaltan vonzó és divatos, erre büszke, de ostoba” lányok, a másik végén a “szép és szerény, tradicionális és szubmisszív (hűséges, odaadó, stb.), a divatot kevéssé követő” lányok állnak, és eleve nem világos, hogy miért ezt az értékelést veszed alapul, hiszen ez ebben a formában egyáltalán nem állja meg a helyét. Sohasem értettem, hogy mi ez a “mesterséges-természetes” dolog – mindig voltak bizonyos irányelvek, amiknek a nők (is) meg akartak felelni, ahogy korábban a testesebb és fehér bőrű nők számítottak ideálnak; az egyetlen különbség az, hogy a jelenlegi ideálok a média hatására üzleti érdekekből születtek meg. Ezt én is eléggé aggasztónak találom, de láthatóan neked nem ezzel van a legnagyobb problémád, így ezt a jelenséget én a fentiektől külön kezelném.
Nem tartom valószínűnek, hogy a legtöbb igényes férfinak a fentebb vázolt plázacica-típus (hiszen akármennyire is tiltakozol, itt bizony archetípusokról van szó) jönne be, ez a gondolkodás inkább a kulturális alsó és alsó-középosztályra jellemző (szigorúan szvsz). Ugyanígy a legkevésbé sem találom vonzónak a széparcú, “köszönöm hogy élek”-kislányokat, szintén szigorúan szvsz. Nemt’om ki hogy van vele, de én a büszke, intelligens, vonzó, saját értékeikkel tisztában lévő, magukra külcsín tekintetében is sokat adó, válogatós, kifinomult csajokért vagyok oda – a szótlan és ragaszkodó pitypanglányok ugyanúgy nem érdekelnek, ahogy az üres ribancok, egészen egyszerűen azért, mert nem jelentenek kihívást. Szeretek hódítani, szeretek erre büszke lenni, és az én partnerem igenis legyen velem egyenértékű, önálló egész egyéniség. Akivel nem tudok két szónál többet váltani, az értelemszerűen nem hosszú kapcsolat céljából fog kelleni (másra még jól jöhet alkalmasint), aki pedig visszahúzódó és önbizalomhiányos, annak valszeg. nem rám van szüksége.
Bocs, kicsit elkalandoztam… csak azt akartam mondani, hogy (javíts ki, ha tévedek) szerintem a bejegyzésed inkább a “vonzó csaj => úgysem kaphatom meg => kategória: ribanc” és a “problémás csaj => kevésbé válogatós => én is megkaphatom => tulajdonképpen nekem úgyis ez tetszik” sablonokra épül, amit önbecsapásnak érzek. Nekem ez volt az első benyomásom, de elfogadom, hogy nem feltétlenül van igazam🙂

10 05 2009
Arita

Érdekes volt olvasni a postodat Rev –örültem, hogy mégsem hagytad abba a blogolást – és a kommenteket is. Seijun jó dolgokra tapintott rá szerintem – bár nem mindenben értek vele egyet. Amit végkövetkeztetésként írtál:

„Bocs, kicsit elkalandoztam… csak azt akartam mondani, hogy (javíts ki, ha tévedek) szerintem a bejegyzésed inkább a “vonzó csaj => úgysem kaphatom meg => kategória: ribanc” és a “problémás csaj => kevésbé válogatós => én is megkaphatom => tulajdonképpen nekem úgyis ez tetszik” sablonokra épül, amit önbecsapásnak érzek.”

én nem igazán érzem találónak, legalábbis nem ebben a formában. Én inkább azt érzem, hogy Revnek ez a fajta típus tetszik a jobban, és az ilyen fajta lányokat tartja inkább magához valónak – ami logikus is, ha önmagára, mint egyszerű, normális, fiatal srácra tekint- legalábbis nekem ez jött le. Persze a kategorizálás naiv – az élet nem ilyen egyszerű. Itt elsősorban nem csak arra gondolok, amit itt többen is említettek, hogy a szép, magukra sokat adó divatos csajok is lehetnek normálisak, tisztességesek és rendelkezhetnek komoly erkölcsi értékrenddel. Vannak ilyenek is, meg persze vannak ostoba plázacicák is. A másik kategória volt számomra inkább érdekes. Egyrészt naivitás abból kiindulni, hogyha valaki nem úgy néz ki, mint egy ribanc, akkor nem is lehet az. Nagyon sok olyan egyszerűen öltöző, amúgy nem feltűnő leányzót ismertem, akik bizony igen nagy étvágyúak voltak férfiak terén – amiben megjegyzem nincs semmi rossz. És ismertem bőven olyan jámbor tekintetű, komolynak látszó szende kiscsajokat is, akik ha körmeik közé kaparintottak egy férfiembert, úgy kicsinálták, hogy öröm volt nézni. Ilyen szempontból nagyot lehet bukni, ha valaki Rev kategóriái szerint szeretne becsajozni…

A másik dolog ez az egész „szendeség” dolog, amit elvárni szerintem egy kis konzervativizmusra utal. Igen, hagyományosan elvárás volt, hogy a nő légyen csendes (asszonynak hallgass a neve), ártatlan, engedelmes, kedves stb. –de tegyük hozzá, hogy ebben már a maga korában is több volt a megjátszás, mint amennyi a valóság. Tény, hogy az ember lánya lehet szende harmatos fiatal lány korában – én is az voltam – de ez idővel, ahogy az ember érik, lekopik. A társadalom nem ezt várja tőlünk, egy alapvetően férfias világban kell dolgoznunk és érvényesülnünk, és a férfiak elvárásai is mások – amint azt Seijun leírta, és amivel maximálisan egyetértek. Egy érett férfi nem egy szepegő szüzikét szeretne társnak, hanem valaki olyat, aki egyenrangú vele, megvan a saját értékrendje, és egyénisége. Attól azonban, hogy valaki nem egy jámbor kis virágszál – és a huszas éveik elejére a lányok többsége kinövi ezt – van önbizalma és tapasztalata és elvárásai a másik nemmel kapcsolatban – még nem lehet egyértelműen rossz és gonosz ribancnak bélyegezni – és én kicsit úgy érzem, te ezt tetted.

Emellett szerintem túl sokat foglakozol a külsőségekkel. Miért baj, ha egy nő ad magára? Az, hogy valaki törődjön a testével, szerintem alap – ha férfi, ha nő az illető- igenis, kell mozogni, sportolni, nem csak azért, mert ez divat, és jól néz ki tőle az ember, hanem azért is, mert megfelelő mennyiségű testmozgás nélkül, véleményem szerint, nem lehet egészségesen élni. Divat és egyebek . mi nők szeretünk játszani. A hajszínünkkel az öltözködésünkkel, a sminkünkkel. Vannak akik ezt ügyetlenül teszik – de lehet ezt jól is művelni. Én szeretek csinosan nőiesen öltözni, nem azért mert mindenemet meg szeretném mutatni – azt meghagyom a páromnak – hanem azért mert úgy érzem jól magam. Szeretek sminkelni – ami nem azt jelenti, hogy úgy néz ki a képem, mint a frissen mázolt ólajtó – a jó smink nem erről szól. A hajam nem festem –bár most a cosplay miatt beszíneztem – de tény,hogy vannak, akiknek jól áll a festett hajszín.

Nem látok ezekben a dolgokban semmi rosszat, nem hinném, hogy ettől valaki erkölcstelenebb, vagy rosszabb ember lenne.

11 05 2009
AVA

Egyetértek Aritával, bizony, nem mindig a külső alapján kell megítélni valakit. Én magam is sok fiút láttam már nagyot bukni, s igaznak tartom a mondást, hogy a túl-odadó-ragaszkodó-szerénykedő lányok sok esetben mindenkivel ilyenek (értsd: holnap már valaki másnak teszik a “szépet”), míg egy öntudatos nő valószínűleg komolyan is gondolja, ha valamilyen elhatározásra jut.

Seijun bravó, ügyes vagy, nekem nagyon hasonló az ízlésem, persze fiúk terén. S semmi gondom vele, ha egy fiú ad magára, van stílusa, foglalkozik a külsejével- amire érzékeny vagyok, az talán a manapság divatba jövő “rózsaszín-fiú” stílus, nekem inkább a vagányabb, sötét (vagy komolyabb) színek jönnek be. A másik fontos dolog: természetesen mindemellett ne legyen belül sem “üres” a másik, ne egy divatos kirakati baba legyen, mert akkor hosszú távű dolog tényleg nem működhet köztünk (“külső megfog- belső megtart”)🙂

Abban viszont talán Aritának van igaza (bár nagyon logikus az elméleted), hogy Revnek egész egyszerűen a csendesebb lányok jönnek be, talán épp azért, mert ő maga sem (s egyáltalán nem sértésnek szánom, inkább pozitívum!) egy extrém, vagány, kőbeton-macsó…

Viszont mégegyszer: nem árt vigyázni a szende lányokkal. Egyik ismerősöm több hónapig járt egy ilyen lánnyal, mélyen meggyőződve arról, hogy a lány szereti, mire a végén a csaj közölte vele, hogy igazából nem is érzett semmit, csak megpróbálta, mert így találta helyesnek, így szokás, a szülei ezt várták tőle, meg hát, maga sem tudja még mit akar, nem akarta a fiút az elején megbántani, stb. (Remélem érzékelhető, milyen labilis talajon áll az ember, ha nem kellően öntudatos illetővel kezd!)

11 05 2009
Rev

Nos, kb. minimum bő egy óra idézgetés és kommentírkálás eredménye.😄

>Seijun
Nyilván te is tisztában vagy vele, hogy a fentiek végletekig túlzó állítások, olyannyira, hogy az már az igazságtartalom rovására megy.
Így van, erős sarkítások, de nem is általános érvényű, univerzális igazságokat akartam írni, inkább csak afféle görbe társadalmi benyomásokat. Eredetileg nem ilyen túlzó fogalmazást terveztem, ez közben lett ilyen. Talán egyszer átfogalmazom az egészet.

“vállaltan vonzó és divatos, erre büszke, de ostoba” lányok
“vállaltan vonzó és divatos, erre büszke (esetleg egyenesen egoista), és esetleg ostoba” lányok, akkor már

“szép és szerény, tradicionális és szubmisszív (hűséges, odaadó, stb.), a divatot kevéssé követő” lányok
“helyes és szerény, tradicionális, sok esetben szubmisszív (hűséges, odaadó, stb.), a divatot kevéssé követő” lányok, akkor már

és eleve nem világos, hogy miért ezt az értékelést veszed alapul, hiszen ez ebben a formában egyáltalán nem állja meg a helyét.
Így én sem tudnám megmagyarázni, miért ezt veszem alapul, mert a két véglet jellemzői nem feleltethetők meg egymásnak, csak össze vannak dobálva, külsőre, belsőre vonatkozóak vegyesen. Csoportosítottam számomra szimpatikus és unszimpatikus dolgokat, és a két képzeletbeli véglethez kötöttem őket.

Sohasem értettem, hogy mi ez a “mesterséges-természetes” dolog – mindig voltak bizonyos irányelvek, amiknek a nők (is) meg akartak felelni
Irányelvek, amikkel valamiért nem egészen értek egyet.

Nem tartom valószínűnek, hogy a legtöbb igényes férfinak a fentebb vázolt plázacica-típus (hiszen akármennyire is tiltakozol, itt bizony archetípusokról van szó) jönne be
Nem akartam ám belemenni, hogy végülis kiknek jönnek be a “plázacicák”, de azért az én korosztályom körül elég jelentős szerintem ez a preferencia… Nyilván nem hosszútávú, mély kapcsolatok.
Maguk a leírt jellemzők elég erősen archetípus(oka)t adnak ki, de eredetileg a “szépség”, mint fogalom kétfajta megközelítésére, és hozzáállásokra gondoltam, valamint ezekről akartam írni. Az eredmény, már látom, mást sugall, mert a két fajta értelmezéshez kapcsolódó viselkedésformákról, jellemzőkről írtak archetípus(oka)t körvonalaznak. A feltételes többesszám azért, mert az első esetben érzem indokoltnak, hogy a leírtakat bejelölhetjük “plázacicának”. Hogy is fejezzem ki… Eredetileg az körvonalazódott bennem, hogy számomra két jelentése van annak, hogy szép. Van “szép, szexi lány, aki ÁLTALÁBAN magabiztos”, és van “szép, helyes lány, aki ÁLTALÁBAN önbizalomhiányos”. Tehát hogy vannak olyan lányok, akikre a fiúk azt mondják “jó csaj” (kizárólag külcsín alapján), és vannak olyan lányok, akikre meg CSAK azt mondják, hogy “helyes” vagy “aranyos” (kizárólag külcsín alapján). Ezt szerettem volna bemutatni, csak tipizálás lett belőle, úgy tűnik.

Nemt’om ki hogy van vele, de én a büszke, intelligens, vonzó, saját értékeikkel tisztában lévő, magukra külcsín tekintetében is sokat adó, válogatós, kifinomult csajokért vagyok oda – a szótlan és ragaszkodó pitypanglányok ugyanúgy nem érdekelnek, ahogy az üres ribancok, egészen egyszerűen azért, mert nem jelentenek kihívást. Szeretek hódítani, szeretek erre büszke lenni, és az én partnerem igenis legyen velem egyenértékű, önálló egész egyéniség. Akivel nem tudok két szónál többet váltani, az értelemszerűen nem hosszú kapcsolat céljából fog kelleni (másra még jól jöhet alkalmasint), aki pedig visszahúzódó és önbizalomhiányos, annak valszeg. nem rám van szüksége.
Aki szeret felfedezni, menjen felfedezőnek, nyilván. Igaz, ez kicsit úgy hangzik, mintha egy párkapcsolat, avagy egy partner csak akkor lenne értékes, ha nehéz volt kialakítani/”megszerezni”. Ezzel persze nem értenék egyet, kicsit teljesítmény- meg vadászatíze van. Természetesen azok a lányok, akik nagyon nem tudnak magukkal mit kezdeni, meg nem nagyon van még világképük, motivációjuk, azok szerintem se alkalmasak hosszú távra (bár egyszer minden kialakul, meg ugye az ember csak egy párral alapít családot, a többivel előtte nem), de nekem az egyenrangúság, egyenértékűség, illetve az önálló egyéniség fogalma nem zárja ki a posztban is említett visszafogottságot, nyugodtságot, természetességet, és ragaszkodást.

csak azt akartam mondani, hogy (javíts ki, ha tévedek) szerintem a bejegyzésed inkább a “vonzó csaj => úgysem kaphatom meg => kategória: ribanc” és a “problémás csaj => kevésbé válogatós => én is megkaphatom => tulajdonképpen nekem úgyis ez tetszik” sablonokra épül, amit önbecsapásnak érzek.
Alapvetően nem éltem ilyen kategorikus kijelentéssel, hogy minden “vonzó” lány ribanc. Te szvsz azt feltételezed, hogy ha tegyük fel megkaphatnék bármilyen lányt (amit persze nem tehetek meg most), akkor nem ez lenne a véleményem, és nem (annyira) zavarna vagy tűnne fel az, ami most zavar vagy feltűnik, és alapból nem kategorizálnék “természetes-mesterséges” alapon, valamint hogy az igazán vonzó, nem mellesleg öntudatos lányokat preferálnám. Nézd, lehetséges. De mivel ennek a helyzetnek a lehetősége nem áll fent (és hidd el, ebben egészen biztos vagyok, nem csak pszichológia, nem önbecsapás), ezért nekem az a véleményem, ami, és a szerényebb, visszafogottabb, csendesebb, nyugodtabb természetű (és természetes) lányokat preferálom. Ami nem azt jelenti, hogy ne tetszhetnének a leírtakkal gyökeresen ellenkező lányok is, például azért, mert tetszik az egyéniségük, hozzáállásuk dolgokhoz, lévén nagyobb hangsúlyt fektetek a belső értékekre, mint a külsőkre.

>Arita
Én inkább azt érzem, hogy Revnek ez a fajta típus tetszik a jobban, és az ilyen fajta lányokat tartja inkább magához valónak – ami logikus is, ha önmagára, mint egyszerű, normális, fiatal srácra tekint- legalábbis nekem ez jött le.
Így van. De lásd Seijunnak írt válasz.

Persze a kategorizálás naiv – az élet nem ilyen egyszerű. Itt elsősorban nem csak arra gondolok, amit itt többen is említettek, hogy a szép, magukra sokat adó divatos csajok is lehetnek normálisak, tisztességesek és rendelkezhetnek komoly erkölcsi értékrenddel. Vannak ilyenek is, meg persze vannak ostoba plázacicák is. A másik kategória volt számomra inkább érdekes. Egyrészt naivitás abból kiindulni, hogyha valaki nem úgy néz ki, mint egy ribanc, akkor nem is lehet az.
Igaz, a kategorizálás naiv, és ez a poszt jó erősen kategorizált, de mégegyszer kihangsúlyozom, hogy ez nem azt jelenti, hogy a fejemben is ilyen merev és szélsőségesen sztereotipizáló kategóriák vannak, lányok tekintetében sem.
Természetes, hogy egy igen vonzó, nyitott, vagány lány is lehet értelmes, kedves, aranyos, őszinte, megbízható, és hogy egy visszahúzódó, nem kimondottan szexi lány is lehet hazug, rosszindulatú, kiállhatatlan, megbízhatatlan, “kurva”. De ha már csoportok és tendenciák, valahol olvastam/hallottam, hogy egy felmérés kimutatta, a kevésbé szép (tehát a nem olyan szexi) lányok odaadóbbak, hűségesebbek, mint a vonzóbb lányok, mivel az utóbbiak könnyebben találnak új párt egy esetleges szakítás után, vagy valami ilyesmi.

A másik dolog ez az egész „szendeség” dolog, amit elvárni szerintem egy kis konzervativizmusra utal. Igen, hagyományosan elvárás volt, hogy a nő légyen csendes (asszonynak hallgass a neve), ártatlan, engedelmes, kedves stb. –de tegyük hozzá, hogy ebben már a maga korában is több volt a megjátszás, mint amennyi a valóság. Tény, hogy az ember lánya lehet szende harmatos fiatal lány korában – én is az voltam – de ez idővel, ahogy az ember érik, lekopik.
Félreértés ne essék, abszolúte egyenértékűnek tekintek egy lányt, a szende szó implikált jelentéstartalmát is elutasítom, amire már te meg Seijun is utaltatok, az nem így, ilyen formában elvárásom, hanem… Egyszerűen legyen nyugis, visszafogott, nem túl(!) bőbeszédű, megértő, kedves, ragaszkodó, egyszóval “aranyos”. Ami nálam a “vagány”, illetve “pörgős” ellentéte.
Itt jegyezném meg nyomatékosan, hogy semmilyen módon nem várom el a lealacsonyodást, megalázkodást, behódolást, vagy hívják akárhogyis. De lehessen kicsit gondoskodni róla, átvitt értelemben vigyázni rá. Nem tudom, az segít-e a preferenciám megértésében (és indoklásában), ha elmondom, hogy szvsz én az átlagnál romantikusabb alkat vagyok, legalábbis én így érzem.

Egy érett férfi nem egy szepegő szüzikét szeretne társnak, hanem valaki olyat, aki egyenrangú vele, megvan a saját értékrendje, és egyénisége.
Jelenleg nem tartom magamat “érett férfinak”, és emiatt szerintem nem kell szégyenkeznem. Hogy őszinte legyek, elég infantilis vagyok néha még most is.🙂
Másrészt lásd Seijunak írt válaszomat, hogy a visszafogott, csendesebb személyiség nem egyenlő alsóbbrendűség, értékrendhiány, egyéniséghiány. Az más kérdés, hogy egy visszafogottabb, esetleg önbizalomhiányos lány hogy állja meg a helyét modern korunk kemény, törtető, férfias világában, ami egész és multifunkciós személyiséget kíván, de nem nagy általánosságban a nagybetűs életre vonatkoztattam az eddig leírtakat, hanem magamra leginkább. No meg egy kicsit bátorítani is akartam azokat a bizonyos önbizalomhiányos, de amúgy kedves lányokat.

Attól azonban, hogy valaki nem egy jámbor kis virágszál – és a huszas éveik elejére a lányok többsége kinövi ezt – van önbizalma és tapasztalata és elvárásai a másik nemmel kapcsolatban – még nem lehet egyértelműen rossz és gonosz ribancnak bélyegezni – és én kicsit úgy érzem, te ezt tetted.
Nem érzem így, és nem is volt célom. A korba, meg a korral járó változásokba/tapasztalatba nem mentem bele, tehát nem “ribancoztam le” így senkit, hiszen ezzel kb. minden lányt leribancoznék, akinek két-háromnál több barátja volt eddig, és van önbizalma. De már írtam, hogy nagyon szar fogalmazvány lett, mert archetípusokat rajzol ki elég sokaknak, főleg mert rettentően sarkít és általánosít a preferenciám javára. Sajnos.

Emellett szerintem túl sokat foglakozol a külsőségekkel. Miért baj, ha egy nő ad magára? Az, hogy valaki törődjön a testével, szerintem alap – ha férfi, ha nő az illető- igenis, kell mozogni, sportolni, (…) Divat és egyebek . mi nők szeretünk játszani. A hajszínünkkel az öltözködésünkkel, a sminkünkkel. Vannak akik ezt ügyetlenül teszik – de lehet ezt jól is művelni. Én szeretek csinosan nőiesen öltözni, nem azért mert mindenemet meg szeretném mutatni – azt meghagyom a páromnak – hanem azért mert úgy érzem jól magam. Szeretek sminkelni – ami nem azt jelenti, hogy úgy néz ki a képem, mint a frissen mázolt ólajtó – a jó smink nem erről szól. A hajam nem festem (…)
Félreérted. Gondolom a sztereotipizálás miatt. Már hogy lenne baj, ha valaki törődik a testével? Ilyet nem vontam kétségbe sehol. Nem az a baj, ha egy nő ad magára, ha van változatos ruhatára, ha sminkel, ha festi a haját, meg ilyesmik, az a baj, ha túlzásba viszi, és túl nagy jelentőséget tulajdonít ezeknek, pl. akkor is, ha csak a sarki boltba megy, meg 24/7/365, meg női magazinokat bújni és barátnőkkel trécselni a trendekről, meg ezek. Nem akarom én megfosztani a nőket olyan dolgoktól, amiket megszoktak és szeretnek. Pl. egy jól eltalált és szolid smink sokat számít, ezt nem is vonom kétségbe, de pl. amit említettem is, feleslegesnek és értelmetlennek tartom, ha egy nő minden nap már reggeltől tökéletesen ki van sminkelve, akkor is, ha hétvége van, és az égvilágon semmilyen magas nívójú helyre nem megy.

Nem látok ezekben a dolgokban semmi rosszat, nem hinném, hogy ettől valaki erkölcstelenebb, vagy rosszabb ember lenne.
Ahogyan te hozzáállsz ezekhez a dolgokhoz, szerintem semmi kifogással nem tudnék élni. Ettől függetlenül vannak olyan dolgok, pl. sok szolizás, giccses műkörmök, stb. amiknek a híveire a bejegyzésben gondoltam, ami igen, SZTEREOTIPIZÁLT. De azok, akik az említett dolgokat szeretik, valahogy hozzák a plázaimázst, a plázaimázs meg hozza azt a feltételezést, hogy nem éppen atomfizikusi témák érdeklik őket, hogy úgy fogalmazzak. Na velük kapcsolatban vannak előítéleteim. Nem erkölcstelenebbek, és nem feltétlenül rosszak, de hát nem tudnék velük mit kezdeni intellektuálisan meg ilyesmi.

>AVA
Egyetértek Aritával, bizony, nem mindig a külső alapján kell megítélni valakit. Én magam is sok fiút láttam már nagyot bukni, s igaznak tartom a mondást, hogy a túl-odadó-ragaszkodó-szerénykedő lányok sok esetben mindenkivel ilyenek (értsd: holnap már valaki másnak teszik a “szépet”), míg egy öntudatos nő valószínűleg komolyan is gondolja, ha valamilyen elhatározásra jut.
Lásd Aritának írt reagálásom. Viszont kár, hogy nekem a ragaszkodó az ideálom.:/

Abban viszont talán Aritának van igaza (bár nagyon logikus az elméleted), hogy Revnek egész egyszerűen a csendesebb lányok jönnek be, talán épp azért, mert ő maga sem (s egyáltalán nem sértésnek szánom, inkább pozitívum!) egy extrém, vagány, kőbeton-macsó…
Nem talán, hanem igen. Nem azért, mert zavar, ha egy lány sokat dumál, hanem mert a süni is sünit választ. Bár ha már állathasonlatok, akkor cica, mert az bújós és játékos. (Figyelem, nem PLÁZAcica!) És hát ja, 100%, hogy nem macsólecsó vagyok.

Viszont mégegyszer: nem árt vigyázni a szende lányokkal.
Fejben tartom, de nem kell félteni, sajnos mára már – sok mindennek hála – kifejlődött egyfajta érzelmi-pszichológiai lökhárítóm, ami elég masszív, az egyetlen baj vele, hogy nem mindig működik…😀

11 05 2009
sjonna

Seijun írta:
“Nemt’om ki hogy van vele, de én a büszke, intelligens, vonzó, saját értékeikkel tisztában lévő, magukra külcsín tekintetében is sokat adó, válogatós, kifinomult csajokért vagyok oda – a szótlan és ragaszkodó pitypanglányok ugyanúgy nem érdekelnek, ahogy az üres ribancok, egészen egyszerűen azért, mert nem jelentenek kihívást.”

Imádom ezt a fickót, egyszerűen imádom!!! Nincs más hozzáfűznivalóm. (Nem, nem vagyok buzi, csak sokszor magamra ismerek, mikor hozzászól valamihez és olyan jó, hogy vannak még így gondolkozó emberek)

11 05 2009
Rev

Hasonlítotok, igaz.

Vadász B dícséri Vadász A-t. Just kidding.🙂

11 05 2009
AVA

Két megjegyzés:

“De ha már csoportok és tendenciák, valahol olvastam/hallottam, hogy egy felmérés kimutatta, a kevésbé szép (tehát a nem olyan szexi) lányok odaadóbbak, hűségesebbek, mint a vonzóbb lányok, mivel az utóbbiak könnyebben találnak új párt egy esetleges szakítás után, vagy valami ilyesmi.”

Ennek most kicsit megint olyan színezete van, mintha szegénykéket csak ez tartaná vissza… olyasmi, mint az a kijelentés, hogy valójában régen is épp ennyi válás lett volna, csak akkoriban a nők még nem voltak anyagilag függetlenek, így egész egyszerűen nem volt hová menniük. Tehát, magyarán szólva “kényszermegoldás”…

Másik megjegyzés: mindenki azt szajkózza, mennyire férfias világban élünk. Máshol viszont azt olvasom, mennyire nehéz a férfiaknak, mert a világ egyre nőiesebb. Egyikre sem mernék megesküdni. A nők egész jól boldogulnak a mai világban (attól eltekintve, hogy kicsit még mindig nyomnák “lefelé” őket, de emiatt nem aggódnék túlzottan). A fontosabb dolgokkal semmi gondjuk (tanulás, egyetem, munkahelyen való teljesítés, stb.- s megfelelő szociális törvények mellett ennek a családdal való összeegyeztetése se jelentene gondot). Nem is tudom, melyik nemet kellene sajnálni, vagy, hogy mi lenne a jó.

Személy szerint engem az is aggaszt, amit a többség a “nőiesedő” világ alatt ért (lásd: plázacica fiúk, metroszexualitás, csupa rózsaszín mindenütt… :S).

Én magam nem ezt értem (főleg nem ezt kívánom!) a világ nőiesedése alatt, sőt, nem is látok semmi nőiességet ezekben a “túl-cuki” dolgokban.

“Bár ha már állathasonlatok, akkor cica, mert az bújós és játékos. (Figyelem, nem PLÁZAcica!)”

Pedig milyen jól hangzik, Rev, mint plázacica.😀

Seijun:

Pedig ha jól emlékszem, te írtál anno egy bájos cikkecskét a női nemről.😀

11 05 2009
Rev

Neeeee, AVA… Jó, mielőtt még más is félreértené… A cicát nem magamra értettem… Hanem az ideális lányra. Tehát nem süni, hanem cica, és nem ám plázacica. (Egyébként macskabuzi vagyok. Elvileg ha egyedül élnék, és lenne macskám, alapból buzinak kategorizálnának. Eh. Ja meg a nekomimiket is bírom. Szóval szerintem érthető, miért a cica a megfelelő hasonlat az ideális lányra nálam.)

11 05 2009
AVA

A süni is sünit választ-ból gondoltam, hogy cica is cicát választ.😉

11 05 2009
Rev

Alapvetően igazat adnék neked, de…

Most nagy lelki sérüléseket szenvedtem.😀

11 05 2009
terika

Igazából az alapigazság az, hogy nem kellene elkülöníteni az embert vagina és pénisz szerint, hanem szimplán csak tisztelni kellene a másikat: az érdekeit, azt hogy mit szeretne, azt hogy van véleménye (ezek a dolgok nem egyeznek meg azzal, hogy azt csinálom, amit ő mond, és uralkodik a másikon a dominánsabb fél), azt hogy ő is EMBER, és méltóságteljesen EMBERKÉNT kell kezelni. Én úgy látom manapág a legnagyobb “gonosz” az, hogy az emberek (férfiak, nők) egyszerűen nem képesek önmagukon túl látni (mert el kell határozni 12 évesen, hogy mit akarok az élettől és, hogy milyen puncim vagy farokkal rendelkező egyedet akarok magam mellé és ezért mit kell tenni R_R ahande)… és tudom, hogy vicces ezen szörnyülködni, de engem bánt, hogy megalázzák egymást emberek, pusztán önzésből.😦
Tudom, világotmegváltani nem lehet…

11 05 2009
terika

Jah, és az EGYENLŐSÉG szót kihagytam a felsorolásból. És igen tudom, szentimentális vagyok…ez van, én már csak ilyen vagyok.🙂

11 05 2009
Arita

Rev, volt valaha cicád? Olyan igazi? Mert veszélyes állat ám, vigyázni kell vele! Aranyos, de közben egy önző egoista dög, akkor simogathatod, amikor neki jólesik, egyébként meg mehetsz a francba… Különben meg azt csinál, amit akar, és ha valami nem tetszik neki, még karmol is…🙂 Mondja ezt egy rutinos macskatartó.🙂

11 05 2009
Seijun

Húha, ezt a lavinát🙂
Csak néhány megjegyzés:

1.) “Igaz, ez kicsit úgy hangzik, mintha egy párkapcsolat, avagy egy partner csak akkor lenne értékes, ha nehéz volt kialakítani/”megszerezni.”

Nem, de általában akkor kelti fel az érdeklődésem valaki, ha bizonyos szempontok szerint (nem, nem sorolok) nem mozog nálam “alacsonyabb” kategóriákban. Ez nagyon általánosan hangzik, de nincs ínyemre konkrétabban fogalmazni. A “megszerzés” nehézsége meg nemcsak rajta múlik, hanem rajtam is🙂 Természetesen nem állítottam, hogy egy párkapcsolat csak akkor működhet, ha az első lépések problémásak voltak, ez ebben a formában nem igaz.

2.)”Ezzel persze nem értenék egyet, kicsit teljesítmény- meg vadászatíze van.”

Most mondjam, hogy az ember kb. tízezer éve folyton vadászik valamire? Igen, kicsit vadászatíze van, és ezzel nincs is semmi baj sztem. Ezek tényleg csak az első lépések, a “megtartás” nyilván egészen más tészta.

Annyit azért hadd fűzzek hozzá a fentiekhez, hogy közel sem vagyok én akkora “spíler”, mint amilyennek a korábbi hozzászólásaim alapján talán tűnhetek, valszeg. ez lenne a legutolsó jelző, amit a hozzám közel állók jó szívvel rám aggatnának. A személyes véleményem mellett többek közt általánosságokról is beszélek, és továbbra is szigorúan őrzöm az inkognitómat a hatalmas virtuális játszótéren🙂

3.) “Pedig ha jól emlékszem, te írtál anno egy bájos cikkecskét a női nemről.😀 ”

Én?! Most így hirtelen nem ugrik be, mire gondolsz, úgyhogy világosíts fel légy szíves🙂
Sjonna rajongása meg jókorát lökött az E-péniszem méretén… :Đ

Még egy helyesbítés: sok “szende kislány” igenis kihívást jelenthet abban az értelemben, hogy olyan gátlásaik vannak, amik megközelíthetetlenné teszik őket; inkább úgy fogalmaznám át az erre vonatkozó megjegyzéseimet, hogy “nem érdekelnek, és a megszerzésük nem áll arányban azzal a hihetetlen energiával, amit a pátyolgatásukra fordítani kell”, legalábbis szvsz.

11 05 2009
AVA

Bocs Seijun, sjonnára akartam célozni a bájos cikkel kapcsolatban!😀

Egyébként, ennek apropója, hogy bár tény, hogy valóban nagyon jókat írsz (s nagyon jól!), ám sjonna rajongó kitörését látván gyorsan megnéztem, hogy ő most akkor lány-e, vagy fiú.

Ekkor akadtam rá az említett poénos cikkre, bár ha komolyan gondolta is jó szórakozást okozott vele, ajánlom mindenkinek (remélem elkészül a férfiakról írt változat is, így hirtelen az “Idomított férfi” ugrott be róla, stílusát tekintve, amit szintén ajánlok mindenkinek, a hagyományos női, és férfi szerepek remek kifigurázása).

Abban pedig egyetértek veled, hogy valószínűleg sok “szende kislány” nagyobb kihívást jelent (csak épp másfélét), mint egy öntudatos nő…

Ezt kicsit továbbgondolva, a Rev által említett “ragaszkodó-szende” kislányok továbbra is gyanúsak nekem, persze, nem állítom, hogy kétszínűek lennének, vagy ilyesmi.

Arita: a cicás hasonlatod kitűnő! A macska nem egy elveszett élőlény, sőt, nagyon is öntudatos, öntörvényű, és egos.😀

11 05 2009
terika

Seijun: he-he…inkognitó.😀

Mivel nem vagyok pasi még most se (XD), így nem tudok hiteles képet festeni magam előtt a szende, de alattomos kislányokról…vagyis de (mert láttam már nem egy ilyen kislányt). Én sajnos az is láttam, hogy tudnak ám nagyon, de nagyon kétszínűek lenni és lehazudják a csillagot is az égről. Többek közt ezért nincsenek nagyon lány barátaim (sorry, senkit nem akartam megsérteni).

Továbbá az a tény vagy jellemző, hogy kinek milyen nő-típus a megfelelő a világ egyik legszubjektívabb dolga. Ugyanúgy nem lehet a nőket tipizálni, ahogy a pasikat sem, olyan mértékben, hogy arra mindenki azt mondja, hogy igen, ilyen vannak csak. Ehhez túlságosan összetett a személyiség.

Én ezt a “vadászatíz” dolgot a minőség és mennyiség függvényében tudnám magyarázni. A mennyiség nem egyenesen arányos a minőséggel. Tudom ezt így csúnya dolog elmondani, de lássuk be, senkinek nem jó az, hogy két naponta új nője/pasija van 10 éven keresztül mondjuk. Egyrészt kimerítő, arról nem is beszélve, hogy felszínes és még nem is említettem a személyiség romboló hatását (magányossá válik az ember). Szóval én meg tudom érteni azt a valakit (jelen esetben Seijunt), aki valaki olyanért harcol, akiért érdemesnek véli (a saját szubjektív véleménye alapján érdemes erre az a valaki; és ez mindenkinél más lesz, mert más az értékrendszer). Illetve a “vadászat” szó azért lehet “csúnya”, mert mint eszközt jelöli a benne résztvevőt.

ÉS – bocs a hosszú kommentért – még azt is gondolom, hogy ez az egész nő-férfi téma nagyon túl van lihegve és túlspilázott és elferdített képet mutat már egy ideje. Ennek többek közt okozója a média is (főleg az, mivel egyetemleges befolyásoló tényező).

11 05 2009
sjonna

“Bocs Seijun, sjonnára akartam célozni a bájos cikkel kapcsolatban! :D”
Amit nemrég írtam? Azt kéretik nem komolyan venni… az egy mocskos sztereotípia amit igenis meg kellett lovagolnom. Várd ki a férfit… persze az keményebb dió lesz, “fikáznom” kell “magunkat”.🙂

11 05 2009
AVA

terika:

Nekem például sok lány/nő barátom van (értsd: barátnőm, persze, kizárólag baráti értelemben!), bár tény, hogy ők se nem szendék, se nem alattomosak.😀
Szóval, akadnak normális nők (bőven), legalábbis szerintem.

Persze, hogy túl van lihegve, s el van ferdítva a nő-férfi téma, néha már-már az az érzésem, hogy mindenki össze-vissza beszél, annyi elmélet, sztereotípia (amelyek ráadásul erősen változóban vannak).

sjonna:

A cikk akkor is nagyon jó volt poénnak, lehet, hogy csúnya dolog, de az első gondolatom az volt, hogy elküldöm néhány “szende, de alattomos” nőnek, akik a hagyományos női szerepen keresztűl kívánnak úgymond “élősködni” a férfiakon, hogy cukkoljam őket vele.😀

Persze, az ilyenekre meg épp az a jellemző, hogy magasról tesznek rá, mit gondolnak a férfiak róluk…

12 05 2009
Arita

sjonna: A cikkedet én is jó poénnak tartottam, jót nevetgélem rajta.

terika: nekem is sok lány/nő barátnőm van – több mint férfi – legtöbbjüket hosszú évek óta ismerem és tapasztalatom alapján őrájuk sem a kétszínűség jellemező. Persze én is ismerek elég manipulatív, intrikus, gonosz leányzót, de pasit is legalább ugyanennyit ebből a fajtából. Fiatalon, valamilyen előítélet miatt, azt hittem, hogy a férfiakra talán nem jellemzőek annyira ezek a tulajdonságok – pont azért, mert a társadalom ezeket inkább a nőkhöz köti – az álnok kígyó általában ugye nőnemű. Aztán egyre több pasit ismertem meg, aki olyan áskálódó, furkálódó és pletykás volt, hogy az egy nőnek is becsületére vált volna. Azt hiszem ezek a tulajdonságok nem igazán nemhez, hanem emberhez köthetők.

Engem sokszor nagyon idegesít az az ostoba duma”hogy a férfiak a marsról jöttek, a nők a Vénuszról” – ez a különbségtétel azzal a sok marhasággal együtt, amit a média összehord a két nemről, sztem is eröltetett és túl van spirázva. Párommal jókat szoktunk röhögni az ilyen cikkeken, de nem tudunk velük azonosulni. Persze vannak jellegzetes női és férfi attitűdök, de én például jobban szeretem a másikat, mint embert szemlélni.

12 05 2009
Rev

>Arita
Igen, ne aggódj, volt már macskánk egy ideig (anyám nem bírja őket, épp azért mert nem engedelmeskednek, mondjuk behozni behozta), meg régen itt a házban a volt szomszédnak is volt egy felnőtt macskája. Szóval tudom mekkora bajkeverő tud lenni egy cica. Meg milyen önfejű tud lenni.😀 Maya is olyan volt, hogy ha nem akart, akkor nem lehetett vele játszani, meg nem lehetett simogatni, meg sokat is aludt, mondjuk ez természetes náluk. Meg persze, karmolás, ilyesmi, idegesítés ezerrel. Persze, a macskáknak van ám képük szemtelenkedni.
De ettől függetlenül tök aranyos volt, mikor elaludt az ölemben.😀 És milyen szép cirmos volt, a hasán párducpöttyökkel, ne tudd meg!😀 Csak hát leadtuk vidékre rokonokhoz…
http://img362.imageshack.us/img362/6829/maya038.jpg
(Itt a képen elég sötét még, később világosodott a mintázata.)

12 05 2009
Arita

Tényleg nagyon kis aranyos! Kár, hogy meg kellett válnotok tőle, bár azért a cicák jobban szokták érezni magukat vidéken, kertes házban.

4 06 2009
terika

Sok szeretettel Rev, csak Neked…kérlek hallgasd/nézd végig.😀

4 06 2009
Rev

Ajjvé, Terika… Ez a videócska… Jaj… Köszönöm, ez egy mentális vakáció volt most nekem.😀

4 06 2009
terika

Ez egy 1986-os albumról van… Szóval a probléma sem mai már.😀

13 12 2009
kotosy

Asszem’ elkezdem átolvasni a blogodat töviről-hegyire. Tetszenek a bejegyzéseid, nem tudok elkalandozni olvasás közben. A témához meg annyit, hogy “a végén úgyis az aranyosból lesz a vonzó”…🙂

De azért most is terika volt az, aki mosolyt tudott csalni az arcomra: “nem kellene elkülöníteni az embert vagina és pénisz szerint”. Ilyen kijelentéseket csak tőle olvasok, senki mástól.🙂 1000 közül is megismerném a hsz-eit.🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s




%d blogger ezt kedveli: