[Readme.txt] Summa summarum, avagy az idők változnak

16 03 2012

Üdvözletem mindenkinek, aki erre jár. Rev vagyok, ezen blog, a Revoblog egyetlen adminja. Mindenekelőtt leszögezném, hogy nem, nem haltam meg, viszonylag tűrhetően megvagyok. Nem akarok sokat és feleslegesen rizsázni, úgyhogy próbálok nem kisregényt írni.

Ha új vagy itt, és nem tudod, miről szól(t) eddig ez a blog, akkor valószínűleg egy link vagy Google keresés lévén találtál ide. Lehet, hogy épp fel vagy háborodva, mert valami olyat olvastál itt tőlem, hogy legszívesebben zsiráfot szaratnál velem. Igen, van egy pár írás itt, aminek direkt célja volt felhúzni és/vagy elgondolkodtatni embereket. Van, amit már máshogy csinálnék, de meghagyom őket a “történelmi” állapotukban. Mindenesetre nem árthat meg, ha nézegeted kicsit az archívumot, talán találsz valamit, ami tetszeni is fog. Ha szerencsés vagy. De tényleg, nézd meg, miből is áll tényleg ez a blog.

A “törzsközönségemhez”, a néha idetévedő alkalmi olvasókhoz, a kilinkelt bloggerekhez és a különféle “ellenségeimhez” is szólnék. Hogy miért nem írtam a blogot az utóbbi években, azt nehéz lenne pár szóban megmagyarázni. Elég szar ügy. Talán meg se tudnám fogalmazni pontosan, akármennyire is hosszan próbálnám körülírni. Nekem is nehéz összeszedni. De azért megpróbálom pontokba szedni az indokokat.

    Egyes, számomra fontos (és nem fontos) emberek – van, aki már azóta meggyűlölt más miatt – szerint ok nélkül bántottam meg számomra teljesen ismeretlen embereket a blogban írtakkal, olyanokat, akik nem tettek ellenem semmit. Nem értettem teljesen egyet ezzel a dologgal, hiszen a szólásszabadság és a tolerancia képlékeny fogalmak, de igazság szerint azért volt benne valami. Végül is az “oktatás”, a jó útra térítés vágya mellett poénból is csináltam, úgy mint internetes “troll”. Jól esett másokat kifigurázni és hergelni. Jól esett a saját kis lelki hülyeségeim okozta feszültséget kiélni a virtuális fikázásban, való igaz. Az utolsó ilyen jellegű posztok idején talán már kezdett is egy kicsit kihalni belőlem az a troll, aki kaján módon másokon szórakozik. Azóta is haldoklik szerintem. Nem azt mondom, hogy már nincs, de már nem a régi. Ha ez az énem egy maszk is volt, mindenképpen élvezetes fajta volt, azt nem tagadom.
    Talán rossz döntés volt az a bizonyos “társszerkesztősdi”, mert nem azt adta, amit vártam. Nem rájuk haragszok (most már nem), csak magamra, ilyen szempontból igaza volt némelyikőtöknek, hogy nem volt jó ötlet. Nem mondanám, hogy nagy részben emiatt lett az a helyzet, ami lett, de hozzájárult. A Revoblog színvonala egyértelműen leromlott azután, de ismétlem, ez engem minősít, nem őket.
    Alkalmi cikkíró lettem a Mondo magazinnál. Ez úgy történt, hogy 2009 telén Luggeriano kolléga egy Mondóban megjelenő, még nem publikált cikkét megmutatta nekem véleményezés céljából, majd én javasoltam néhány átfogalmazott mondatot és egyéb apró hibajavítást neki. A javaslat elnyerte a tetszését, és viccesen azt javasolta, lehetnék cikkíró a magazinnál. Egy kis gondolkodási idő után arra jutottam, miért is ne próbálhatnám meg komolyan a dolgot, így kértem Luggit, hogy ajánljon be az akkori főszerkesztőnek, akinek pozitív volt a reakciója. Írtam is hát egy (túlontúl aprólékos és hosszú) cikket, amely – igaz, a kért radikális zsugorítás után -, de bekerült a 2010 februári Mondóba. Mivelhogy összességében a munkám igencsak tetszett a főszerkesztőnek, így megegyeztünk további cikkötletekben, majd megkaptam első honoráriumomat és az első tiszteletpéldányomat is a Mondóból. A továbbiakban még több cikkem is megjelent a magazinban, és ez a fajta publikálás ráébresztett arra, hogy úgy is ki tudom élni a grafomán hajlamaimat, hogy nem alázok szarrá senkit, sőt, oktathatom a népet egy többezres példányszámú médiumban. Ez jólesett a nullához konvergáló önbecsülésemnek is. Viszont év közepén a régi főszerkesztő feladta a magazin kormányzását, a cím új birtokosa pedig Luggeriano lett. Sajnos a lustaságom, a váltás után végbemenő tematikai változások és néhány, a Mondo gárdáján belüli személyes konfliktusom miatt 2010 második felében esélyem sem volt cikket publikálni, aztán már nem is nagyon törtem magamat miatta. Ezek miatt gyakorlatilag kiestem a képzeletbeli pikszisből, és nem fűzők nagy reményeket a visszatéréshez a jelenlegi irányvonalat tekintve. Kétségtelenül elvett időt és energiát a blogírástól is az a 5 teljes értékű cikk, 2 keretes szövegbetét/minicikk, valamint több egyéni téma- és projektötletelés. Akárhogy is, a Mondós cikkírás rámutatott valamire, amit addig nem láttam magamban. (Akkor is, ha egyes kevésbé fanatikus animekedvelők szerint animemagazinba írni nagyon otaku és “nolife” dolog.)
    Az utóbbi években finoman szólva is sok a konfliktus köztem és a családom (leginkább anyám) közt. Ennek az egyik oka életvezetési és pszichológiai eredetű, amit itt most nem fejtenék ki, mert nem ide való, és amúgy is szégyellem. Elég annyi, hogy óriási a szakadék az én és anyám világnézete közt, és ez gátol engem sok mindenben, ami aztán ahhoz vezet, hogy egymásra nagyrészt mutogatunk. És ezek az egyre erősödő, szinte napi konfliktusok “kicsit” lelombozzák és kizsigerelik az embert mentálisan, így hát a bloggal foglalkozni se nagyon volt kedvem. De körülbelül semmi mással se nagyon. Ez a teljes mentális apátia (dysthymia?) határa, és már szakember segítségét kértem, ami bár hasznos volt bizonyos szempontból, de közel sem segített annyit, mint reméltem.
    Ha szolid szinten is, de megtapasztaltam, milyen az, ha az embernek van valakije, akit barátnőjének hívhat. Azóta egyébként már vége, elhamarkodott és talán eredendően rossz döntés volt, de nem bántam meg. És mivel tudom, hogy az is érdekel titeket, a válaszom nem.
    Egy otaku jellegű csoport úgymond “vezetője” lettem (miután én alapítottam), bár egyelőre csak a neten működünk, de vannak terveim vele. (Az más kérdés, hogy azokhoz idő/kedv/önbizalom/pénz is kellene.)
    Elkezdtem újra az olvasás (rengeteg elolvasatlan könyvem van régről) és új elemként az “irodalmi jellegű” írás felé kacsintgatni, vannak terveim egy sci-fi történethez, amit szeretnék legalább egy átlag novella hosszában megírni.

Nagyjából így tudnám összefoglalni, miért is tojtam finoman szólva erre a blogra az elmúlt években. Talán ez elég kielégítő összefoglaló azoknak, akik szerették volna tudni. Tudom, hogy relatíve sokatok(?) várta, mikor írok már, mert bírjátok a stílusomat, tőletek elnézést kérek. A többiek meg úgysem vették észre, de nem is baj.

Persze felmerül a kérdés, hogy akkor most mi a franc van/lesz ezzel a bloggal, a szüleményemmel? Ez egy igen jó kérdés. Mondhatjuk, hogy életem szerves részét képezte ez a blog egy ideig, és ki van zárva, hogy valaha is töröljem. Az utóbbi évben érkezett kommentek/személyes üzenetek alapján még mindig érdekesek és izgalmasak a nagy port kiváltott témáim, ezeket lehet, hogy újra előveszem, immáron egy kicsit más, újabb szemszögből. És bár már nem élvezek annyira troll lenni, nem zárom ki, hogy ha olyan kedvem lesz, akkor minden kötöttség és elvárás nélkül be fogok tolni egy-egy olyan témát, amitől pár embernek el fog szállni a szürkeállománya. Nem ígérek semmit. Azért, mert utálok ígérgetni, mindig rosszul járok vele.

Mivel időközben körvonalazódott bennem egy másfajta blogolási stílus, kissé más tematikával, valószínűleg fogok publikálni egy másik, személyesebb blogon, ahol nem lesz helye a troll énemnek, ami miatt talán a legtöbben “ismernek” a neten. A jövőben ezen a másik blogon kívánom kiírni magamból a gondolatokat és a hobbijaimmal kapcsolatos dolgokat, kötetlenebb rendszerességgel, mint ami itt megszokott volt annak idején. Hogy lesz-e ilyen blogom, és mikor, azt majd eldönti az idő és a kedvem, de ha elindul, arról dobni fogok itt is egy értesítést, hátha érdekelni fog az is néhány lelket.

Miután ilyen remekbeszabottan és kuszán összeszedtem mi is a helyzet, azt hiszem ideje megköszönni az eddigi olvasóknak, hogy figyelemmel követték a Revoblog eddigi inkarnációját! Aki kíváncsi még rám, az nyugodtan figyeljen engem továbbra is. Köszönöm a figyelmet, és további minden jót és finomat! :3

Rev
(többek között) animerajongó, pesszimista, hikikomori, yeti, blogger


Műveletek

Information

7 hozzászólás

17 03 2012
Róka

Kedves Rev!

Kitartást és erőt kívánok mindenhez, amit elterveztél!🙂 (No jó, és egy nagy kalapnyi szerencsét is :3) Ha elindul a blogod, mindenképpen tedd ki ide valahova, mert engem érdekelne🙂

30 03 2012
Zaizen Jotaro

Szia Rev.

Olvasván az írásod, úgy éreztem, reflektálnom kell rá, részben mert a trollkodást leszámítva is akadnak párhuzamok közted és jómagam között, másrészt pedig, mert azon kevés bloggerek egyike voltál, akiket alattomban én is olvastam.

A trollkodásról ismered az álláspontomat – egy frappáns idézettel élve: “offense is taken, not given.” a mentális egészség egyik kulcsa ennek a ténynek a felismerése. Én ezért is szeretem olyannyira az internetet, minden gyűlöletes tulajdonságával együtt. Szeretem, hogy beszólnak, és beszólhatok. Szeretem, hogy nincs arcom sem nevem, szeretem, hogy hazudunk egymásnak, és szeretem, hogy nagy igazságokat mondunk. Nekem játék, másoknak komoly. És ezért hagytam abba a blogolást. Tudnék továbbra is gördülékenyen és könnyed lendülettel írni szellemes oltásokat, talán élvezném is, de őszintén szólva nem éri meg a befektetett időt. Új játék kellett, a régit meguntam. A te okod jobb.

A blogolás és boldogulás két külön dolog. Az elsőről írtam, a másodikról meg minden közhely, amit egyáltalán elmondhat az ember. Az életben történnek szar dolgok. Van amit nem vehetsz félvállról: két vállra fektet, hogy aztán padlóra küldjön egy irdatlan bodyslam az élettől. Andrew the gigant az élet, te meg nem vagy egy Hulk Hogan. Riszpekt, ha fel tudsz állni.

Tapasztalatom az, hogy az apátia legjobb ellenszere, ha csinálsz valamit, magadnak, magadért. Ha félsz a kudarctól, akkor tét nélkül. Fuss például. Olcsó, jobbára egészséges, és nagyon jól jön ha esetleg el kell húzni a csíkot, mert egy barátságos tízfős társaság Olaszliszka reenactment-et rendezne, veled a főszerepben. Vagy dolgozhatsz is. Bár ott már találkozhatsz kudarcokkal.

A párhuzamok, amiket említettem: jártam én is pszichológusnál, nem segített. Aztán rájöttem, hogy nem volt min segíteni. Vannak élethelyzetek, ahol normális rosszul érezni magad. Éld meg, aztán lépj tovább. a másik: Csajból akad pár, de egyik se éri meg, míg egyik mégis megéri, de barátkozni akar. Egyszer amnesty international-nél voltam aktivista egy csaj miatt, lol. Találd ki, hogy az megérte-e. Talán ha liberális volnék, büszkélkedhetnék vele.

A vontatott és lehangoló stílus a postodé btw, csak kölcsönvettem. Én speciel irdatlanul vidám vagyok ma, tudván, hogy nem érdekel senkit (engem se), hogy nincs barátnőm, és hogy 24 órája fönn vagyok, mert írnom kell.

Sok sikert, és kapd össze magad, Rev.

1 04 2012
shakux3

Lehet, hogy nehéz elhinni, de azt hiszem, értelek. Nekem tetszettek/tetszenek az írásaid, mert humorosak. Így trollkodni már így sem szeretek, inkább már csak a baráti kötekedés szintjén űzöm/űzzük. Természetesen viccből és szeretetből. Na most, az ilyen p*csákat azóta sem szeretem…Sőt már van új őrület is…”Jajj, ellopták az idézeteinket, most mi lesz?”
Sok szerencsét bármihez, amibe belekezdesz =3

2 04 2012
Jonná

Gondolkodom egy ideje, hogy mit is írjak ide, vagy írjak e egyáltalán. Vigyázz magadra.

12 06 2012
Csillu

Ezt az egészet úgy nevezném, hogy kezdesz felnőni (pozitív értelemben ! – (._.) annak ellenére, hogy kissé szemétül hamgzik. )

Minden és mindenki változik, még te is. Ez úgy hangzik mintha lenyeltem volna “Az élet nagy igaziságai – idegesítő kiadás” című könyvet😄 így jobb ha be is fejezem.

Kívánom, hogy🙂 elérd azt, amit szeretnél, annak ellenére, hogy a szavam már semmit sem ér🙂

(btw a pszichológusok többsége öngyógyjtás céljából választja ezt a szakmát, szóval…🙂 tőlük nagy segítségre ne számíts).

11 07 2013
ayume666

Így olvasva ezt az írást, azt tudom mondani, mint az előttem szóló, azt hiszem, tényleg felnőttél. (Nem mintha eddig nem így lett volna, de érted.)
Egyébként tény, hogy nem sűrűn jártam fel erre, de azt hiszem, (szinte) minden publikus bejegyzésed elolvastam és kedvelem/kedveltem is a trollkodásaidat. Tény, én csak az elmúlt 1-1,5 évben “kaptam el ezt a betegséget”, talán majd egyszer én is kinövöm.😀
Viszont a troll bejegyzéseid biztosan hiányoznának, ha törölnéd, örülök, hogy nem így teszel. Be kell vallanom, volt, amit többször is elolvastam.
Na de nem is szeretnék túlságosan hosszú regényt írni. Tudom, tegnap(előtt) beszéltünk, de így a végére azért még szeretném benyögni, hogy vigyázz magadra.

16 03 2014
Issho Tosho és Zaizen Jotaro: babyboom és trollcsontváz | Digitalizált Élményvadász

[…] például Junchi és Dodgers is írt egy ilyet. Ezek szép példája a Rev blogján megjelent Summa summarum, avagy az idők változnak című. Rev írásai eddig belekukkantásra nem győztek meg, de az biztos, hogy a kommenteket […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s




%d blogger ezt kedveli: